BÖGI DIA – SZATURNUSZ FÁI

bogi_dia_mke_banner

kurátor: Szegedy-Maszák Zsuzsanna, művészettörténész

Megnyitó: 2018. május 22. 19:00
A kiállítást megnyitja: Zsikla Mónika, művészettörténész

Megtekinthető: 2018. május 23–27. között
Nyitvatartás: szerda-vasárnap 17:00–20:00

 

BÖGI DIA – SZATURNUSZ FÁI

Az emberi sors megértéséhez – kortól és kultúrától függetlenül – gyakran a növényvilághoz fordulunk segítségért: szinte önkéntelenül használjuk a fák világából és életciklusából, az emberi életre kölcsönzött azon kifejezéseket, mint például a csemete, a kivirágzott, a lelombozott, az elfásult vagy a gyökértelen. A Szaturnusszal összekapcsolt befelé forduló, kontemplatív jellem értelmében német nyelvterületen a kopasz, halott fákat a XVI. századtól kezdve Szaturnusz fáinak nevezték.[1] „(A melankolikus [Saturnine]) az ismeretlent nem olyasminek látja, amit kellő felkészültséggel előbb-utóbb be lehet cserkészni, hanem ami az emberi létezés és gondolkodás legbelső centruma.” [2]
Bögi Dia alkotásai sem válaszok és megfejtések, hanem, a művész szavaival a „felszámolhatatlan bizonytalanság elfogadására tett kísérletek”.

A kiállítás központi eleme egy szénporral beterített felület a földön, mely a befagyott horgásztavakon vágott lékek felületbontó gesztusát idézi. A szén, minden szerves vegyület alapja; a vegyületekben való megkötése biztosítja a fák szilárdságához szükséges anyagot. A lékvágás viszont az ember beavatkozása a természetben, amely megbontja a szilárdnak tűnő, de törékeny réteget. A szénporral leszórt felület határaira, a járhatónak vélt felületben rejlő veszélyre négy beszúrt ág figyelmeztet. A majdnem rügyező ágakat az alkotó a tavat körülvevő erdőben vágta ki. Olyan vesszők ezek, melyek a vadon többi ágával ellentétben elakadtak a tavaszi újjáéledésben, elmaradt a levelek növekedése és így, „jégbe” szúrva az újjászületés lehetősége is gátolva van. Az elmúlás, és az újjászületés azonban nem zárja ki egymást, ahogyan a Beuys műtermében négy éven keresztül álló karácsonyfa pusztulása is egy másik életciklusra, az életnek a halálban való folytatására hívta fel a figyelmet.

Bögi Dia Szaturnusz fái című kiállításán látható alkotások az újjászületés, az ideiglenesség és az elmúlás összeegyeztethetőségét taglalják.

[1] Földényi F. László: Caspar David Friedrich, Helikon, 1986, 34. o.
[2] Földényi F. László: A melankólia dicsérete, Jelenkor, 2017, 30. o.

_

Támogató: 

Nemzeti Kulturális Alap

http://www.nka.hu/

NKA_logo_2012-01

 

Hozzászólások lezárva.