Warning: preg_match(): Compilation failed: invalid range in character class at offset 34 in /var/www/labor.c3.hu/wp-content/plugins/nextgen-gallery/products/photocrati_nextgen/modules/nextgen_basic_tagcloud/package.module.nextgen_basic_tagcloud.php on line 183

Töredék #6: A munka napja

Megnyitó: 2008. április 29. kedd 19 óra

A kérdés, amelyet 2006 őszén feltettünk magunknak, viszonylag egyszerű volt: mi történt a Vasfüggöny lehullása óta eltelt 20 évben velünk, a művészi képzelőerővel, a társadalommal? Hogyan viszonyulunk ma az átalakulás húsz éves időszakához, amelynek részesei voltunk és vagyunk még ma is?

Minden kiállított töredékben megkíséreljük feltérképezni a változásban lévő társadalmak különböző aspektusait. A Munka Napja kiállításon a munkával kapcsolatos változásokra koncentrálunk. A kiállítás szimbolikusan egybeesik a Munka nemzetközi napjával, május 1-ével. A szocialista rezsimek hatalmas ideológiai hangsúlyt fektettek erre az ünnepnapra, hiszen a munka számukra az egyik legfontosabb motívum volt, amelyen a hatalmuk nyugodott. Az elmúlt 20 évben azonban a munkához kapcsolódó szocialista értékek eltűntek, és a liberális kapitalista társadalmak új munkakoncepciója olyan változásokat hozott, amelyek nagy hatással vannak az emberek életére minden társadalmi rétegben. A meghívott művészek reflektálnak ezekre a változásokra olyan emberek életének bemutatásán keresztül, akik például megvásároltak egy esztergapadot a gyárból, ahol egész életükben dolgoztak (J. Skála). Gintaras Makarevicius egy egykor eleven, de mára bezárt étkezde nosztalgikus képét festi meg, ahol sikerült a korábbi munkásokat összehozni egy furcsa szertartásos emlékezésre. Ciprian Muresan videóján egy John Cage kompozíció találkozik egy üres, munkások nélküli termelési csarnokkal, és egy puszta konceptuális művé válik, amely csak a néző elméjében teljesedik ki.
A kiállításra egy kiadvány is készült, amelyben az ismert cseh filozófus Václav Bělohradský arról gondolkozik, hogy mi maradt meg „munkadalokból” a mai világban, és mi lett a munkából mára.

Zbyněk Baladrán, Vít Havránek

---

Gintaras Makarevicius
Forró
(12 perc (Mini DV), b/w, színes, hanggal)
Egy elhagyott 60-as 70-es évekbeli üzemi étkezde adta az ötletet a valóságos emberek, az egykor a gyárban dolgozó munkások emlékeinek felélesztéséhez és rekonstruálásához. A videón az eredeti 60-as 70-es évekbeli edényekben, tányérokban tálalnak, és azokat az embereket hívják meg, akik valamikor az üzemben dolgoztak, az étkezdében ebédeltek; az ő történeteiket halljuk erről az időről. Az ebéd alatt elhangzó négy pohárköszöntő lett a videofilm alapja.

Gintaras Makarevicius (sz. 1965, Trakai, Litvánia) festészetet tanult a vilniusi Művészeti Akadémián 1988 és 1994 között.

Jiří Skála
A tárgyak két családja
(2006-2007)
2001-ben anyám, Jiřina Skálová, 50. születésnapjára ajándékba megkapta azt az esztergapadot, amelyiken közel 22 évig dolgozott. Apám, Jaroslav Skála vette meg neki abból a gyárból, ahol azelőtt dolgozott. A gyár csődbe ment, és hogy az adósságait ki tudja fizetni a banknak, minden berendezését kiárusította. A gyárnak a 90-es éveket, az átalakulás korai éveit még sikerült átvészelnie, de az új évszázad elején nyilvánvalóan kifulladt. Az apám úgy döntött, hogy azzal biztosítja a jövőjüket, hogy megvásárolja az esztergapadot – egy berendezést, ami lehetővé teszi, hogy továbbra is dolgozzanak, és keresethez jussanak. Megkértem anyámat, hogy fotózza le ezt a szokatlan ajándékot, és adja nekem a fotót. Később megtudtam a szüleimtől, hogy mások is hasonló helyzetbe kerültek – megvásárolták a termelő berendezéseket, amelyeken életük nagy részében, a kommunista rezsim alatt dolgoztak, a mostanra megszűnt gyárakból, és gyártóktól. Megkerestem ezeket az embereket, és megkértem őket, hogy fotózzák le a gépeket, és adják nekem a képeket. Az eredmény egy fotósorozat, amelynek a címét az esszé adta. A sorozat 14 50 x 40 cm-es színes fotóból áll, plexiüveg keretben.

Jiří Skála (sz. 1976, Sušice) Prágában él és dolgozik. 1998 és 2004 között a prágai Képzőművészeti Akadémián tanult.

Ciprian Muresan
4‘33“, (J.Cage után)
(dvd pal, 2008)
Ciprian Muresan videóján egy John Cage kompozíció találkozik egy üres, munkások nélküli termelési csarnokkal, és egy puszta konceptuális művé válik, amely csak a néző elméjében teljesedik ki.

Ciprian Muresan (sz. 1977) Kolozsváron él és dolgozik. A VERSION című művészek által kiadott magazin társ-szerkesztője, 2005-től az IDEA art+society magazin szerkesztője.