Helyi érték – Váltófutás

2011. sze. 16. | 17:30
 

Kiállítás-sorozat & Megnyitó felvonulás: 2011. szeptember 16. 17h-től
Útvonal: Telep (Madách utca 8.) -> Labor (Képíró utca 6.) -> Roham (Vas utca 16.)

Sok szó esik mostanában az értékválságról. A számos előttünk tornyosuló probléma és kérdés – legyen az társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális, környezeti vagy identitásbeli, érintse akár az egész emberiséget, vagy csupán mindennapi kapcsolataink minőségét – talán mind visszavezethető egyfajta irányvesztettséghez: nem találjuk, vagy inkább elvétjük a dolgok helyét, ahogy a sajátunkat is, így értékrendünk is torzul.

Súlyos feszültségek, erős mozgások, nagy léptékű változások jelzik a világunkban zajló átrendeződés folyamatát, ahogy ideológiák, felfogások, szokások és hatalmak, egész rendszerek alakulnak át, váltják egymást, ha úgy tetszik, adják át egymásnak a stafétát. Csoportunk célja folyamat és kontextus föltárása, a dolgok és önmagunk elhelyezése, illetve hely(zet)ének újragondolása.
Megközelítésmód, értelmezés, módszer és technika tekintetében sokféleképpen közelítettük meg e kérdés-halmazt, a központi gondolat- vagy problémakör ugyanakkor markánsan megjelenik mindnyájunk egyéni munkáiban. Közös művet is létrehozunk: a váltófutás motívumára alapozott videó, illetve a három helyszínt összekötő köztéri akció, amolyan felvonulás formájában. A közös munkákat, tehát az említett videót, illetve a megnyitót követően a közösségi akció videó-dokumentációját mindkét kiállítási helyszínen, a Telep Művészeti Bemutatótérben és a Labor Galériában is bemutatjuk a különböző egyéni alkotások mellett.

Ami ez utóbbi munkákat illeti, például vannak, akik a helyi érték fogalmát az egyéni és társadalmi felelősség felől közelítik meg, olyan kérdéseket vetve föl, mint: „Hogyan lehet a közösségi problémákat egyénileg leleplezni? Egyáltalán, lehet-e bármiféle olvasat leleplező érvényű? S ha igen,  miért van erre szükség?”. Mások a valóság és láthatóság problematikáját, konkrétabban a tükör másik oldalát firtatják, megint mások a folyamatok kontextusba ágyazódását: „A stafétabotot valakitől kapjuk és azt tovább is adjuk. Nincs abszolút értéke, csupán helyi, hiszen környezet és kontextus nélkül ez esetben az érték fogalma sem értelmezhető.” A nemzeti, kulturális önképünk reprezentációjának és fogyasztói létmódunk kifejeződésének szimultán megjelenítésével a különböző identitás-terek, illetve gazdasági, földrajzi lokalitások és globalitások viszonyai sejlenek föl a helyi érték kapcsán. Egy másik megközelítésben a „mutyi” fogalma által az egész más megvilágításba kerül: „A mutyi: közérdek alárendelése a részérdeknek. A mutyi: visszaélés a közbizalommal, de ugyanakkor a mutyi egy társadalmi csapda is, mert ahol mindenki mutyizik, ott hátrányba kerülne, aki nem mutyizna. (…) A mutyi megterem mindenütt, ahol a mutyi-ellenes szabályokat mutyiban érdekeltek alkotják. Az ún. „helyi érték” – mutyi.”

Kiállítók névsora:
Bada Emőke Majohunbo, Bán Krisztián, Csege Vera, Eörtzen Nagy Gergely, Fillér Máté, Ipsics Barbara, Lix Péter, Lugosi Ágnes, Ruszty László, Szabó Márk, Szentpétery Annamária, Szép Gabi

Nyitva tartás: hétfő-péntek 16-19h között

Például Én

2010. már. 23. | 19:00
 

Az MKE Intermédia Tanszék hét hallgatójának ötnapos kiállítása a Laborban

megnyitó: 2010. március 23., kedd,  19h
a Pastorz Special rövid koncertje: 20h

megtekinthető: 2010. március 24 – 28.
nyitva tartás: 16 – 20h

Például én

kiállítók:
Bordás Boglárka
Horváth László
Huszti Zoltán
Ipsics Barbara
Pályi Nikolett
Surányi Nóra
Szentpétery Annamária

2009-ben a tanszéken tartott egy hetes kurzusom során – részben megismerkedve a hallgatók munkáival – felmerült az ötlet, hogy (mintegy jól irányzott keresztmetszetként) hozzunk létre egy kiállítást mely prezentálja a tanulmányaikat hamarosan befejező művészek önálló és erősen személyes hangvételű nyelvezetét. Nem csak a kifejezés formájában, de a tartalomban, a felvetett és feldolgozott témákban is egyaránt felfedezhető az önmegfigyelés, az önvizsgálat szándéka. Ez sok esetben egy – magán kívülre helyezett nézőpontból önmagára visszatekintő – külső figyelem, mely az „én”-t (annak minőségeit és történeteit) példaként állítva teszi elemzés tárgyává.
A valós történetek feldolgozása, a személyes környezet beidézése és az önábrázolás tehát csak eszköz valamilyen elvont és általános mondanivaló közvetítése érdekében. Ennek következtében a munkák egy része – a személyes indíttatás ellenére – meglehetősen távolságtartó és enigmatikus.
A fotók és a videók esetében a munkák performatív események dokumentumainak is tekinthetők, ahol az előadók saját példájukon, önmagukat helyzetbe hozva tesztelik magát a helyzetet, mint jelentést.

Németh Hajnal