Milyen volt a művészeti élet az 1980-as években Magyarországon, amikor a szigorú konceptuális művészetet felváltotta a könnyed újfestészet? Hogyan viszonyult egymáshoz a hivatalos és a második nyilvánosság? Előrevetítette-e a művészek tevékenysége a rendszerváltást?

Az esemény előzménye a 2008 márciusában a Művészetelméleti és Gyakorlati Szabadiskola keretében Georg Schöllhammer és Beke László között lezajlott beszélgetés. Akkor Beke és Schöllhammer az 1960-as és 1970-es évek magyar művészeti életének nemzetközi kapcsolatairól, a világban zajló tendenciák hazai megjelenéséről és a lakások és félhivatalos intézmények között létrejövő művészeti eseményekről beszélgettek.

Beke László a 60-as évek végétől a magyarországi progresszív művészet egyik meghatározó művészettörténésze és kiállítás-szervezője volt. Dolgozott a Művészettörténeti Dokumentációs Központban, amely jogutódjának, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének jelenleg is igazgatója, a Magyar Nemzeti Galériában, valamint 1995 és 2000 között a Műcsarnokot vezette.

Georg Schöllhammer, a közép-európai konceptualizmus ismerőjeként számos projektet szervezett és a régió művészetének nemzetközi kontextusba emelésén folyamatosan munkálkodik. Schöllhammer független kurátor, kritikus. Korábban a Der Standard kritikusa volt, 1995 óta a springerin – Hefte für Gegenwartskunst folyóirat főszerkesztője, emellett a tranzit.at projektvezetője és a Documenta 12 magazinok szerkesztője.