2011. már. 30. | 19:00 |
Három művész, egy óra
Meghívott művészek: Csontó Lajos, Erdei Krisztina, Fátyol Viola
Időpont: 2011. március 30. (szerda) 19.00 óra
Helyszín: Labor (Budapest, Képíró utca 6.)
A Villámrandi keretében 20 percben határozzuk meg az előadók rendelkezésére álló időt, melyben folyamatban lévő munkájukat, vagy az őket aktuálisan foglalkoztató szakmai kérdéseket kell bemutatni. Az időben szűk keret amellett, hogy kijelöli a határokat hozzásegít az összpontosításhoz és a képességek mozgósításához.
Csontó Lajos 1990-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán diplomázott, de a hagyományos grafikai és festészeti technikák mellett a 90-es évek közepétől elsősorban fotó és videóinstallációkat készít. Munkáiban hangsúlyos vonulat a vizuális jelek és szövegek együttes alkalmazása: amivel rejtett utalások rendszerét teremti meg. A feliratok, szövegtöredékek és képi elemek azonban inkább érzelmi, mint értelmi síkon kommunikálnak a nézővel. Jellemző elem munkáiban a közhelyek megidézése és kibillentése az „örök igazság” szerepéből. Legutolsó kiállításán a Miskolci Galériában egy díszletszerű installáció az emlékekhez fűződő változó viszonyt fedte fel, miközben az életünk során ránk rakódott gondolatfoszlányokat, közhelyeket mozgósította.
Erdei Krisztina a Szegedi Tudományegyetem filozófia és politikaelmélet szakán 2000-ben diplomázott, majd ezt követően kezdett fotóval foglalkozni. Munkásságában meghatározó erővel bír, az a néhány év, amit egy fotólabor munkatársaként töltött. A privát fotók formavilágát tudatosan idézi meg művészeti tevékenységében, a fotósorozatain megszülető egymásmellettiség, a tükröződések, különös egybeesések a mindennapok rejtett kapcsolatrendszerét tárja fel. Képei szembeszökő közvetlenségét a művész életformájának jelenléte, a személyes érintettség adja. Utóbb látható munkáiban az emlékezés mechanizmusát vizsgálva az újrafelhasználás gyakorlatát beépítette a fotózás folyamatába.
Fátyol Viola jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia szak hallgatója. Korábbi fotósorozatain valóságos családjának tagjaival mindennapi vagy akár egyszeri történéseket, helyzeteket, illetve egymáshoz való viszonyokat fogalmazta újra. Gyakran a gyermekkori emlékképekben megmaradt gesztusok, szituációk újra rendezésével érve el, hogy az ismerős is meglepetéseket okozhasson. Jelenleg a debreceni Református Gimnázium diákjaival dolgozik együtt, a kamaszok transzcendenciához való viszonyát, ennek mindennapi megjelenését térképezi fel a fotózás során.
illusztráció: h-power