The Field of Cultural production

Szerző Pierre Bordieu
Szerkesztő: Randal Johnson
Columbia University Press, 1993

Pierre Bourdieau legfontosabb esszéi irodalom és művészet területén, amelyek a művészeti alkotások megszületését, terjedését és fogyasztását a társadalmi adottságok szerint tárgyalja.

ISBN: 978-0-231-08287-7

Art and Agenda – Political Art and Activism

Szerkesztők: Robert Klanten és Matthias Hübner, Alain Bieber, Pedro Alonzo, Gregor Jansen,

Szerzők: Pedro Alonzo, Alain Bieber, Silke Kron

Gestalten, Berlin 2011.

A könyv az új évezredben, különösen pedig a pénzügy válság során megnövekedett fontosságú politikum szerepét térképezi fel a művészetben, hiszen a művészet generálja és dokumentálja azt a folyamatot. A fiatal művészek helyét, akik kezdetben a globalizáció és környezetszennyezés ellen emelték fel a hangjukat, mindinkább a befutott művészek politikai jellegű munkái vették át. A könyv az aktivizmus kortárs képzőművészetre gyakorolt hatását vizsgálja. Olyan művészeket mutat be, akik akár helyi, akár globális mértékben valamilyen politikai, szociális reform szószólói. Némelyikük munkásságára az Agitprop vagy a hatvanas évek emberi jogi megmozdulásai vannak hatással, másokra a városi beavatkozások vagy a grafikai tervezés, megint mások plasztikáklat készítenek vagy performanszművészek. Különböző kultúrákból érkezve kölönböző megközelítéssel, más célokért dolgoznak. A bemutatott művészek tematikájában előfordul a női jogok kérdése, a földrengés által lerombolt haitii közösségek, nemzetközi olajvállalatok, latin amerikai művészek tehetetlenségének kifejezése totalitárius kormányaikkal szemben, kínai művészek országukban lejátszódó aradiukális változásokról, az emberi jogokért és szabadságért a környezetszennyezés ellen. A könyv nem csak azt mutatja be, hogy a művészet és a média hogyan reflektál

politikai kérdésekre, hanem, hogy hogyan befolyásolja a politikai reakciót. Éppen ezért nem csak a jelen művészeti folyamatait dokumentálja, hanem a jövő politilitikai diskurzusának és döntéshozatalainak formái felé is mutat.

ISBN 978-3-89955-342-0

Dialogues in Public Art

Szerző: Tom Finkelpearl

The MIT Press, Massachusetts Institute of Technology, 2001.

Az 1990-es évek végére  public art messze túlnőtt azon hogy köztéren álló magányos emlékműveket jelentsen. Most a Public Art művészek eseményeket terveznek és visznek véghez azért, hogy megváltoztassák a város szociális dinamikáját. A Dialogues in Pulblic Art interjúk gazdag keverékét szerkeszti egy kötetbe public art alkotókkal és résztvevőkkel, például nem csak azzal, aki  South Bronxban három bronz szobrot állított fel, hanem a bürokratával is, aki az eltávolírtásukért folyó harcot vezette; nem csak a művésszel, aki munkáját az építészeten burjánzó rákos daganatként aposztrofálja, hanem az építész párral, aki valószínűleg ebben teljesen egyetért vele; nem csak a művésszel, aki egyesülést kezdeményezett annak érdekében, hogy huszonkét elhagyott sorházat művészeti központtá és művészeti kommunává alakítsanak, henem a  fiatal nővel is, akinek élete új kerékvágásba került itt.

A húszz interjú négy csoportot alkot: A public art ellentmondásai, Kísérteltek a public art építészeti és urbanisztikai jellegéről, Beszélgetések párbeszédre alapuló public art projektekről valamint Közösségi művészet a közegészségügyért. Tom Finkelpearl bevezető esszéje összefoglaló rálátaást ad a város mint közösségi tér felé irányuló változó attitűdökről. Interjúk: Vito Accontival, John Ahearnnal, David Avalossal, Rufus L. Chaney-vel, Mel Chinnel, Dougles Crimppel, Paulo Freire-vel, Andrew Ginzel-lel, LInnes Glattal, Louis Hockkal, Ron Jensennel, Kristin Jonessal, Maya Linnel, Rick Lowe-val, Jackie McLeannal, Frank Moore-ral, Jagoda Przybylakkal, DeniseScott Brownnal, Assata Shakurral, Michael Singerrel, Elisabeth Sisco-val,  Arthur Symes-sel, Mierle Laderman Ukelessel, Robert Venturival, Kryzsytof Wodicykoval.

ISBN: 978-0-262-56148-8

Social Works Performing Art, Supporting Public

“Megpróbálom feltárni, hogy milyen szociális törekvések vezérlik a szociális szempontból lekötelezett művészeti projekteket, és ezt nem esztétikán kívüli környezetként igyekszem értelmezni, amely vagy legitimálja vagy kompromittálja az esztétikai cselekvést, hanem inkább a keretek tisztázására törekszem, miközben éppen ez a keret véli keret a szociális aspektust extrának.”