LABOR VENDÉGTÉR 2012 – DÖNTÉS
A számos izgalmas és megvalósításra érdemes pályázat közül a galériabizottság Michela Alessandrini (Róma/Budapest) és Luminita Apostu (Románia) pályázatát támogatta.
Michela Alessandrini (1987, Róma) olasz kurátor, művészetkritikus és művészettörténész. A római Sapienza Egyetem Kortárs Művészettörténeti szakán szerzett diplomát 2011-ben. 2008-tól dolgozik együtt művészekkel, kortárs művészeti intézményekkel és non-profit szervezetekkel Olaszországban és szerte Európában (pl. Franciországban, Csehországban). Jelenleg on-line magazinok számára ír és a művészeti világ állandóan változó dinamikája érdekli, a folyamatos helyváltoztatás során felfedezve a művészet és a (territórium/ok láthatatlan összekapcsolódását. A Labor Vendégtér rezidencia program keretében tervezett kutatásának fő iránya és célja egy olyan folyamat folytatása, amelyet a diplomamunkájához kapcsolódó antropológiai és szociológiai tanulmányai előztek meg (a diplomamunka címe: Mac/Val (Musée d’art contemporain du Val de Marne in Vitry-sur-Seine) és egyben tűnődés az emberekről, a nemzetekről, métissage, a kulturális aktivitásról és ezen folyamatok kölcsönhatásáról, az identitásról és identitásokról. Egy platform arra, hogy művészetet hozzunk létre és hogy az emberek és a territoriumok kommunikáljanak és kérdéseket generáljanak: ez a PLartFORM.
Luminita Apostu (1985, Románia) a romániai Iasiban él és dolgozik. A George Enescu Művészeti Egyetem Interdiszciplináris Vizuális Művészeti szakán fejezte be MA tanulmányait. 2010-ben elindította a theartstudent.org nevű platformot, egy a művészhallgatók kezdeményezéseit támogató kezdeményezést. A művészeti oktatási rendszere foglalkoztatja, megkérdőjelezi a művészeti iskolák helyzetét és potenciáját, a hallgatók mint művészek, kutatók vagy a terület más szereplőinek rendjében. Ha dicsőítjük a cselekvés szükségességét és biztonságban érezzük magunkat nosztalgikus érzéseket táplálva a jelenlegi „rossz” időkkel kapcsolatban, akkor, amikor a művészhallgatók nem aktivisták, pedig annak kellene lenniük, akkor mindezt nem tehetjük egy konferencia teremben, hanem sokkal célszerűbb erre egy osztályterem. Ebben a szcenárióban az oktatás hatalma a kurátori modell jelmezében jelenik meg, ezért ha ezeket a szerepeket is ebben a jelmezben akarjuk eljátszani akkor komolyan kell játszanunk. A rezidencia alatt egy a témához kapcsolódó felszólalás összeállítására tesz kísérletet, egy olyan kollázs-szerű művészi manifesztáció formájában, amely képessé teszi a művészhallgatókat arra, tudatosabban és kritikusabban álljanak hozzá a művészeti rendszerben betöltött saját helyzetükre és szerepükre. A Labor Vendégtér program keretében végzendő kutatás során egy diszkurzív projekt létrehozása a cél, melyen keresztül a kurátori önállóság játssza a művészettörténet darabjainak mint egy kulturális örökség összerakásának a szerepét, amit az elsős művészhallgatók körében osztana meg.