BÖGI DIA – SZATURNUSZ FÁI

bogi_dia_mke_banner

kurátor: Szegedy-Maszák Zsuzsanna, művészettörténész

Megnyitó: 2018. május 22. 19:00
A kiállítást megnyitja: Zsikla Mónika, művészettörténész

Megtekinthető: 2018. május 23–27. között
Nyitvatartás: szerda-vasárnap 17:00–20:00

 

BÖGI DIA – SZATURNUSZ FÁI

Az emberi sors megértéséhez – kortól és kultúrától függetlenül – gyakran a növényvilághoz fordulunk segítségért: szinte önkéntelenül használjuk a fák világából és életciklusából, az emberi életre kölcsönzött azon kifejezéseket, mint például a csemete, a kivirágzott, a lelombozott, az elfásult vagy a gyökértelen. A Szaturnusszal összekapcsolt befelé forduló, kontemplatív jellem értelmében német nyelvterületen a kopasz, halott fákat a XVI. századtól kezdve Szaturnusz fáinak nevezték.[1] „(A melankolikus [Saturnine]) az ismeretlent nem olyasminek látja, amit kellő felkészültséggel előbb-utóbb be lehet cserkészni, hanem ami az emberi létezés és gondolkodás legbelső centruma.” [2]
Bögi Dia alkotásai sem válaszok és megfejtések, hanem, a művész szavaival a „felszámolhatatlan bizonytalanság elfogadására tett kísérletek”.

A kiállítás központi eleme egy szénporral beterített felület a földön, mely a befagyott horgásztavakon vágott lékek felületbontó gesztusát idézi. A szén, minden szerves vegyület alapja; a vegyületekben való megkötése biztosítja a fák szilárdságához szükséges anyagot. A lékvágás viszont az ember beavatkozása a természetben, amely megbontja a szilárdnak tűnő, de törékeny réteget. A szénporral leszórt felület határaira, a járhatónak vélt felületben rejlő veszélyre négy beszúrt ág figyelmeztet. A majdnem rügyező ágakat az alkotó a tavat körülvevő erdőben vágta ki. Olyan vesszők ezek, melyek a vadon többi ágával ellentétben elakadtak a tavaszi újjáéledésben, elmaradt a levelek növekedése és így, „jégbe” szúrva az újjászületés lehetősége is gátolva van. Az elmúlás, és az újjászületés azonban nem zárja ki egymást, ahogyan a Beuys műtermében négy éven keresztül álló karácsonyfa pusztulása is egy másik életciklusra, az életnek a halálban való folytatására hívta fel a figyelmet.

Bögi Dia Szaturnusz fái című kiállításán látható alkotások az újjászületés, az ideiglenesség és az elmúlás összeegyeztethetőségét taglalják.

[1] Földényi F. László: Caspar David Friedrich, Helikon, 1986, 34. o.
[2] Földényi F. László: A melankólia dicsérete, Jelenkor, 2017, 30. o.

_

Támogató: NKA

CSILLAG-TÉR

LABOR_2018_cover_00

 

megnyitó: 2018. május 10. 19:00

alkotók: Implausible Works kollektíva (Szekeres Ágnes, Szécsényi-Nagy Loránd)

kurátor: Honti Eszter Írisz

 

CSILLAG-TÉR

Az állandóan táguló világegyetemünk egy felfoghatatlanul hatalmas, végtelen tér. A csillagászat, mint emberi emlékezetünk egyik legősibb tudománya égi jelenségek megfigyelésével és magyarázatával foglalkozik. Történelmünk során az égbolt  tanulmányozása összefonódott az alapvető, kozmikus tudáskészletünk megszerzésével, kiépítésével. Időtudatunk a Nap mozgása által definiált, a csillagok bevonásával pedig önmagunk térben való pozícionálására is képessé váltunk. Bármilyen helyzetről való gondolkodás alapja a Nap, mely számunkra központi szervező erő, pedig  csupán egyike a Tejutat alkotó több milliárd csillagnak.

A kiállítás égbolti jelenségek rendszereire, szabályaira és vizualitására nyújt szubjektív reflexiót. Az alkotó páros többféle médium segítségével mutatja be Naprendszerünk bizonyos jellemzőit. Ahogy az ember távolodik az őt körülvevő, természetben fellelhető tájékozódási – mérési pontoktól, úgy hagyatkozik egyre inkább a technológia által nyújtott támpontokra.
A kiállítótér három részében más-más szemszögből és dimenzióban figyeljük a minket körülvevő égbolti rendszereket, újraértelmezve saját befogadói pozíciónkat. A művek önmagukban és egységként is egyaránt felfoghatóak. A galéria első terében egy szelekció fogad minket az égen felvonuló konstellációk fragmentumaiból, később egy installáción keresztül kerülhetünk közelebb a bolygók ritmikus pozícióváltásához Naprendszerünkben. Hátteret nyújt ehhez az ekliptika síkjának megjelenése, mely folyton változik és szemünk előtt bontja ketté a teret. A galéria ilyen típusú befolyásolása, valamint kiterjesztése sokféle értelmezést vonhat maga után. A művészek végig virtuóz módon játszanak a különböző anyagok, érzetek összekapcsolásával – a hatás pontosságuk miatt válik hitelessé. A kiállítás nem csupán optikai kalandra hív bennünket, hanem a minket körülvevő összefüggések mélyebb rétegeit igyekszik feltárni.

_ _ _

nyitva tartás:

május 10., CS     megnyitó 19:00 // megnyitón zenél: Horváth Ádám Márton

május 11., P       16:00-19:00

május 12., SZ    11:00-17:00

május 13. , V    14:00-17:00

május 10-18.    16:00-19:00

_ _ _

Támogató: NKA

Almost Ready – Erasmus 2018

almost ready banner2

 

Almost Ready – Erasmus 2018

Kiállítók: Beatrice Dandová, Fabianne Jones, Hannah Juhasz, Lucia Malpeli, Hristina Mazneska, Isabelle Pead, Alma Peltola, Daniel Prenleloup, Jerome Sklorz,

A kiállítást megnyitja: Filp Csaba DLA az MKE Festő Tanszék tanszékvezetője

Megnyitó: 2018. április 29. 18 óra
Megtekinthető: 2018. május 3-ig

_ _ _

Napi gyakorisággal és naponta többször is találkozhatunk alkotó ismerőseink “work in progress” című bejegyzéseivel a facebookon. Készülő művekről, művek készüléséről kapunk ilyen módon tájékoztatást egyrészt azért, hogy felkeltsék az érdeklődést és mintegy film trailer, előzetes hangulatot próbálnak kelteni egy leendő tárlathoz, másrészt láthatjuk, a művész végzi a dolgát és alkotásban van. Hozzá vagyunk szokva és a mechanizmus működik többnyire, tényleg nagyobb várakozással tekintjük az így elővezetett eseményt, szinte visszaigazoljuk magunkban, hogy aha, szóval erről volt szó, ezt láttam egy korábbi stádiumban valami dokumentum fotón. 

Mi van akkor, ha az a majdnem kész mű, az a folyamatban lévő alkotás abban a majdnem kész állapotában kerül kiállításra. A nézőre bízva annak megítélését, hogy a majd befejezett munka hogyan néz ki abban a most még csak sejthető formában. Egyáltalán: mikor van kész egy mű? 

_ _ _

Almost Ready

We can see posts of our creator friends „work in progress” daily frequency and many times a day on facebook. We get information from making work of art and work of art while preparing so that raise my interest like a movie trailer and trying to mood in advance for an future exhibition and we can still see how the artist work, as he does his job. We are use to this and mostly this mechanism works, we really look forward to the anticipated event, we almost confirm it, so it was, I saw this at a previous stage in a document photo.

But what happens then if that is the almost finished work of art, that work in progress will be presented in its almost ready state. In the view of the viewer, the idea of how the finished work of art looks in the now probable form. At all: when the work of art is ready?