A tárgyak azon múzeumi dolgozók tettein keresztül válnak jelenünk tanúivá, akik a gyűjtemény új darabjainak beszerzéséért felelnek. Még ha az átalakulás, mely során az átlagos tárgyból műtárgy lesz, annak külsején nem is jelentkezik, általa az mégis egy más létállapotba kerül. Kizárni valamit, leírni, klasszifikálni nem egy mechanikus folyamat. Éppen ellenkezőleg, rendkívüli érzékenység szükséges annak eldöntéséhez, hogy mi lesz képes majd a jövőben beszélni a máról. Egy performatív előadás keretében két múzeumi dolgozó a “bábjátékos“ szerepébe bújik, megeleveníti és megszólaltatja e műtárgyakat.

Frazon Zsófia a budapesti Néprajzi Múzeum etnográfusa. A MADOK kutatóprogram szervezője, melynek célja a kortárs társadalmat és kultúrát vizsgáló, országos, múzeumok közötti együttműködés létrehozása és működtetése. Frazon főbb kutatási területe a kortárs konzumkultúra, a tárgyak szerepe a személyes életvitelben, a városi kultúra és szubkultúrák, valamint a modern és posztmodern mindennapi élet és azok reprezentációja. Számtalan kiállítást rendezett a Néprajzi Múzeumban és azon kívül, „Múzeum és kiállítás– Az újrarajzolás terei” címmel (2011) nemrégiben könyve jelent meg.

Perényi Roland (1976) társadalomtörténész, muzeológus. Az ELTE történelem-német szakán tanult. 2010-ben társadalomtörténetből szerezte meg doktori fokozatát. Főleg a századvégi Budapest társadalomtörténetével foglalkozik. 2003 óta a Budapesti Történeti Múzeumban dolgozik, 2010 óta a Kiscelli Múzeum igazgatóhelyettese, valamint a Térkép-, kézirat-, és nyomtatványtár kurátora.

Pavel Sterec (1985-ben született, Prágában él és dolgozik), a Jindřich Chalupecký díj egyik nyertese, főként a legapróbb részletekig kidolgozott és a különféle ingerekre válaszoló összetett installációkat készít.

A performatív előadás a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület és a Visegrad Fund együttműködésében megvalósuló csereprogram program keretében jött létre.

Labor, 1053 Budapest, Képíró utca 6.

Az esemény támogatója:
Visegrad Fund, Műhely Alapítvány