A Mennyezetreszorító szerkezet használatával készült műalkotások

Klaus Groh Oldenburgban élő (akkor Nyugat-Németország) galerista és ideaművészeti közvetítő menedzser elhatározta, hogy kötetet állít össze és ad ki a Nyugattól akkor még fizikailag is (”vasfüggöny”, elaknásított országhatárok) elválasztott kelet-európai új, kreatív avantgard művészeti aktivitásról.
Ez a kötet 1972-ben meg is jelent a kölni Dumont Schauberg kiadónál a DuMont Aktuell sorozatban AKTUELLE KUNST IN OSTEUROPA címmel. (A kötetben csehszlovák, jugoszláv, lengyel, román, szovjet és magyar művészek szerepeltek. Három olyan országból is tehát, amelyek ma már nem léteznek.)

Groh felkérésére, hogy küldjek 4 oldalnyi anyagot, konstruáltam a MENNYEZETRESZORÍTÓ SZERKEZETET. Ez a tárgy nem arra szolgált, hogy kiállítsam, hanem hogy a mennyezetre felszorítsam szobámban a székem, asztalom, és akkori olvasmányomat, és hogy ezt fotón dokumentáljam. Tehát ez a fotó a mű. (A felvételt Gadányi György készítette kettős expozícióval, ezért látszik a szerkezet megkettőzve.)
Egy oldalam tehát már volt. Három másik mű küldése helyett érdekesebbnek találtam azt, hogy megkérem három, Groh által szintén meghívott kollégám-barátom, működtessék ők is belátásuk szerint a szerkezetet saját környezetükben. Elvittem hát hozzájuk is a gépet és a szorító rudat.

Erdély Miklós nyílvesszeje kétszeres erővel repítődne: a megfeszített nyíl erejét az összepréselt rugók is fokozzák. Az erő iránya többször is megtörik. A rugók a rúdon keresztül nem a mennyezetet nyomják, hanem a nyíl közepét, felfelé, ami által az ideg egyre mélyebbre feszül lefelé –a nyílvessző alsó vége által nyomva. Végül a nyílvessző hegye ismét felfelé törne –egyetlen ponton érinti a mennyezetet.
Felfelé törekvése limitált. A vessző a célzás pillanatában már a célban van.
A konstrukció Erdély terve szerint már állt, amikor neki még egy ötlete támadt. Gyorsan keresni kellett egy függőónt, amelyet a nyíl hegyéhez kötözött. Ez a súly most egy újabb erőirány: lefele. A rugók és a nyíl megkettőzött erejével szemben a mennyezetet erősíti. (Nehogy mégis átfúródjon.) A fotókat Erdély György készítette.

Lakner László először tenyerét, majd kedvenc Lukács kötetét, végül Lukács kötethez kötözött kezét ábrázoló fotót szorította a plafonhoz.

Stjóby: Molotov-koktél, macska, kutya, és ő maga.

Az eszme a következő volt: én felhelyezek egy macskát nagyjából a rúd közepére, majd villámgyorsan kilépek a képmezőből (hátrafelé, a fotót készítő Zaránd Gyula mögé). A macska valószínűleg le akarna ugrani. Ekkor azonban a folyosó kanyarából előlép Stjóby egy pórázon tartott kutyával, amelyik majd neki akar rontani a macskának. A macska erre csak a rúdon felfelé tud menekülni, felérve leveri a Molotovcoctailt, az lezuhan, és természetesen felrobban.*
(Az akciót nem volt könnyű végrehajtani. Elsőre nem is sikerült. Mind a kutya, mind a macska túl vad volt, a macska el is szökött. Zarándnak nem volt ideje használható képet csinálni. Hosszú ideig tartott, míg Stjóby új állatokat talált. Neki se kutyája se macskája nem volt, a már egyszer leszerepeltekről szó se lehetett. Másodszorra azonban minden stimmelt.)

A szerkezettel a 4 fotós oldal elkészülte után többé nem foglalkoztam.
Másfél évtized múltán a Budapest Galéria két fiatal művészettörténésze, Andrási Gábor és Török Tamás „101 TÁRGY” címen kiállítást szervezett (1985 május). Elkérték a tárgyat, ami véletlenül megmaradt.
Legnagyobb meglepetésemre összeállították a széket és az asztalt egyszerre! (Nem is tudtam, hogy ez lehetséges.) Így is szerepelt a kiállításon, a fotója került a meghívóra és a plakátra.
Újabb 15 év után kiállították Ljubljanában, majd Berliben is – mások.
Én 1995-ben a Stjóby-verzió fotót kiállítottam a Velencei Biennálé Magyar Pavilonjában. Mint a nem egy alkotó személyéhez köthető műalkotás specifikus esetét.
Elkészülte után 36 évvel állítom fel először saját magam az eredeti verzióban.

Budapest, 2007 október

Jovánovics György

*Megjegyzendő, hogy a Szentjóby-verzió ábrázolja a Molotov-koktél fenomént (amennyiben verbálisan megadja a címben) nem pedig dokumentálja, mert nem volt benzin a palackban. Nem is robbant fel.

« vissza a kiállítás leírásához