tranzitblog offline_nyílt szerkesztőségi ülés

2010. már. 16. | 18:00
 

A tranzitblog aktuális szerkesztői – Götz Eszter, Hornyik Sándor, Mélyi József és Polyák Levente – nyílt szerkesztőségi ülést tartanak a Laborban. Az eseményen filmvetítés mellett (Lars Laumann: Berlinmuren és Szilágyi Andor: Előttünk az élet) a szerkesztők ismertetik további tervezett témajavaslataikat, valamint eddigi szerkesztői és szerzői tevékenységükkel kapcsolatos kérdéseket és javaslatokat várnak az érdeklődőktől.
Az este folyamán Mélyi József és Polyák Levente bemutatja tranzitblogolás közben kipattant új blog ötletük születő félben levő koncepcióját, mely Spanyolviasz címmel indulna a Kádár kori közterek, képzőművészet és építészet archeologiája tárgyában.

Zsebből mozit
2010.02.24. 17:25 | blog | Götz Eszter
film újhullám
A múlt heti Filmszemle információs programjában vetítették le Szilágyi Andor Előttünk az élet című játékfilmjét, amihez ütősnek tűnt a marketingszöveg, miszerint „a világ első mobilkamerás játékfilmje”, de ez így nem egészen igaz. Miután már minden tizenéves csinált filmet a telefonjával, a szakma is rákattant a témára; Párizsban már 2007-ben megrendeztek egy mobilfilm fesztivált, idén januárban éppen a negyedik ilyen zajlott a Pompidou Centre-ben. A neten végig lehet nézni a legfrissebb felhozatalt, van köztük rokokó stílusú zenés klip, ruhásszekrény-horror, utazós film, van, amelyiken a mobil a kétszereplős dráma Te-je – Martin Buber perszonális filozófiájának ironikus átiratát érezzük ki a shot-ból) –, szóval nagy a változatosság.

Épületek vonzásában: Építészeti ikonok és objektum-szexualitás
2010.02.09. 12:23 | blog | Levente Polyak
berlin film berlin biennale pszichológia
December közepén beszélgetést szerveztem Építészet és megszállottság címmel. A beszélgetéssel az Építészeti Filmnapok egyik témáját kívántam körüljárni, ahová olyan filmeket válogattam, amelyekben épületekhez kapcsolódó szélsőséges érzelmek, kötődések, illetve emberfeletti erőfeszítések jelentek meg. A beszélgetés elején – inkább gondolatébresztő, mint provokatív szándékkal – lejátszottam egy részletet a képzőművész Lars Laumann Berlinmuren című filmjéből. A film a svéd Eija-Riita Berliner-Mauer-t mutatja be, aki leküzdhetetlen vonzódásától vezetve 1979-ben feleségül ment a berlini falhoz. Beszélgetőtársaim reakciója elutasító volt: művészeti akcióként értelmezték a svéd nő vallomását, különösképpen azt, hogy egy épülettel kapcsolatos érzelmeit internetes archívumában dokumentálja: “Ha valakinek van egy ilyen bensőséges viszonya egy épülettel, nem fog ennyire kitárulkozni.”

Mozgó képek és mozgó terek. Miről fog szólni most három hónapig a tranzitblog?
2010.01.28. 21:22 | blog | tranzitblog
építészet városfejlesztés pszichológia film vizuális kultúra internet térképészet
Polyák Levente: Az építészet az a művészeti ág, amelyhez egyszerre mindenki közel érzi magát – az épületek körülvesznek minket, strukturálják napjainkat, elősegítik és megakadályozzák cselekedeteinket. Ugyanakkor az építészet egyes összefüggései – az épületek építésének technikai követelményei miatt – kevéssé hozzáférhetőek, értelmezhetőek a kívülállók számára. De az építészet nemcsak épületek építéséből áll. A térrel és a térben zajló társadalmi folyamatokkal foglalkozó diszciplínaként az építészet feladata túllép a fizikai tárgyak tervezésén: Michael Hays szerint az építészet „a szimbólumokba és a jelentésfolyamatokba a társadalmi rend határán való beavatkozás, a társadalmi szimbólum-termelés sajátos formája, amelynek elsődleges feladata a koncepciók létrehozása.” Nem véletlen, hogy az építészet és az épített környezet kérdéseivel legalább annyit foglalkoznak a vizuális kultúra különböző létrehozói és elemzői, mint az építészek. E kitágított építészeti definíció által inspirálva az építészet által felvetett kérdéseket a pszichológia, a társadalmi kapcsolatok, a film, a képzőművészet, a térképészet és az internet összefüggéseiben vizsgáljuk.

Götz Eszter: A hatalmi struktúrák alól kibújva, a rendszerváltás után nem csupán a társadalmi formák újfajta berendezkedését kellett megtanulni, de a fizikai tér használatában, a város és a városlakók viszonyában is valami alapvető változás történt. Elvárások és politikai szabályozók helyett akciók, lehetőségek és persze csapdák is nyíltak, de az bizonyos, hogy a városi teret felmérő szubjektív topográfia egyszerre több generáció számára is meghatározó kérdés lett. Budapest 1989 előtti mentális térképe lezárult, megszilárdult, és már nem sok köze van a mai nagyváros folyamatosan mozgásban lévő helyeihez, használati struktúrájához. A város helyeit és nem-helyeit kereső kortárs gesztus többféle művészeti ágból merít inspirációt: a Filmszemlén bemutatott friss hazai filmtermés városértelmezéseiből, kiállításokból, aktuális városformáló ötletekből és abból a bonyolult viszonyból, ami ház, utca, ember és város között a vizualitás szintjén ma megélhető.

Hornyik Sándor: Jó húsz évvel a rendszerváltás után átmeneti régiónkban továbbra is izgalmas kérdés, hogy miként keverednek a különféle esztétikai és politikai ideológiák a kép-, a tárgy- és a téralkotás különféle indíttatású praxisaiban. Az is lényegbevágó kérdés, hogy ezek a bizonyos ideológiák (pl. modernizmus, posztmodernizmus, aktivizmus, nacionalizmus) miképpen használják a különféle művészeti médiumokat. És az sem mellékes, hogy az egyes médiumok, példának okáért a film, a fotó és az építészet, milyen ideológiák mentén képesek saját médiumaikat, illetve a társadalom és a politika különféle rendszereit kritikailag vizsgálni. Talán az lehetne ma a kritika elsődleges feladata, hogy ezeket az ideológiákat szétszálazza, és saját értékrendszerein belül elemezze. Az efféle kritika valószínűleg ahhoz is hozzájárulna, hogy a képzőművészet eszmei és gyakorlati tereiről, valamint lehetséges funkcióiról tisztább képet alkossunk.

Mélyi József: A Műcsarnokban megrendezett, a Balázs Béla Stúdió történetét bemutató kiállítás egyes filmjeiben hol a középpontban, hol pedig a periférián megjelennek a hatvanas-hetvenes évek – mindenekelőtt budapesti – művészeti helyszínei, a lakásoktól kezdve az Iparterv kiállítóteréig, a közterektől a műtermekig. Nehéz megragadni, miben mások ezek a terek, mennyivel volt kisebb vagy nagyobb a szabadságfokuk, mint a művészet mai helyszíneinek. Azt is nehéz talán egyértelműen kijelölni, melyek ma a képzőművészet kulcsfontosságú helyszínei. Van-e átfedés a harminc-negyven évvel ezelőtti terekkel? És vajon megjósolható-e, milyen lesz, mondjuk harminc-negyven év múlva Budapest térképe ebből a szempontból? Megvalósul-e a most felvetett múzeumi negyed, összekapcsolódik-e a Szépművészeti a Műcsarnokkal vagy a Nemzeti Galériával? És mi történik a Munkásmozgalmi Múzeummal?

 

Hozzászólások lezárva.