Arcképek és tetemek – Dallos Ádám és Molnár Zsolt kiállítása

////////////////////////„A hegytetőn ülő vagy a kietlen síkságon vándorló, a néző tekintetét tűrő állatokat, vagy a földön, ágak között fekvő őzfejeket arcképekként szánom, önarcképekként. Kiválasztottam magamnak a saját állataimat, és velük ábrázolom az arcomat. Az állat személyiségét magamra, a saját személyiségjegyeimet az állatra ruházom. Az én állataim a páva, a macska, a farkas, vagy a róka. Különösképpen tudtam azonosulni a parókás őzbakkal. A parókás őzbak ritka, és kevesek által ismert. Heresérülés következtében az állat tesztoszteron termelése felborul, agancsa nem csontosodik ki, helyébe puha, gumós szövetszaporulat képződik. A bak társai szemében nem számít hímnek, nem tud párosodni, más példányok agancsával szemben nem tudja megvédeni magát, ezért az esetek többségében fiatalon elpusztul.”
Dallos Ádám

/////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////
„Az ember-állat kapcsolatának csak egy részét képezik természetes indíttatások, a kapcsolat túloldalán az erőszak által létrejött hierarchia van. A természetes folyamatokra ható mesterséges jelenlét kelti fel az érdeklődésemet. Sorozataimban a feldolgozóipar által elszenvedett tetemeket ábrázolok. A felületek részletessége, egyfajta kristályosodott, merev állapot hordozója. A stabilitás és az összeomlás közötti kapcsolatot vizsgálva hozom létre saját hűtőházamat, melyben sokasodnak a halott állatok. A hűtőházak kietlen és betekintést nem tűrő falai között megy végbe a tömegtermelés, ennek a mechanizmusnak a folyamatát és változásait ábrázolom.”
Molnár Zsolt

Az esemény az FKSE- Egyéjszakás kaland programsorozatának keretében valósul meg.

Támogató: NKA

Színészek a művészetben? Kerekasztal-beszélgetés a Krétakörrel

A Labor Könyvtér-programjának új eseménye

2012. 04. 14. Labor, 18.30

A Krétakör a 2012-es, 7. Berlin Biennálé meghívottja. A társulat a prágai Quadriennálé után ismét egy művészeti fesztiválon vesz részt. A 2008 után kialakult új formáció művészi elköteleződése átfogó értelemben társadalmi, miközben gyakorlata mindig az egyén kreativitására kérdez rá.

Munkájuk minden túlzás nélkül értelmezhető a nemzetközi színházi és művészeti gyakorlatban szerves fejlődés eredményeképp alakuló tendencia felől, amely a szociális közeget részvételre késztetve alkot.

A Krétakör az Új Néző program és a Krízis-trilógia után most új munkát visz a Biennáléra. Az új tervekről, és a hozzájuk kapcsolódó gyakorlati megfontolásokról kérdezzük őket a kortárs művészet szemszögéből. A krétakör tagjai Süvecz Emese kurátorral beszélgetnek. Moderátor Dávid Anna Dóra.

Pavel Sterec bemutatja: A JÖVŐ KÖZÖNSÉGÉNEK

A tárgyak azon múzeumi dolgozók tettein keresztül válnak jelenünk tanúivá, akik a gyűjtemény új darabjainak beszerzéséért felelnek. Még ha az átalakulás, mely során az átlagos tárgyból műtárgy lesz, annak külsején nem is jelentkezik, általa az mégis egy más létállapotba kerül. Kizárni valamit, leírni, klasszifikálni nem egy mechanikus folyamat. Éppen ellenkezőleg, rendkívüli érzékenység szükséges annak eldöntéséhez, hogy mi lesz képes majd a jövőben beszélni a máról. Egy performatív előadás keretében két múzeumi dolgozó a “bábjátékos“ szerepébe bújik, megeleveníti és megszólaltatja e műtárgyakat.

Frazon Zsófia a budapesti Néprajzi Múzeum etnográfusa. A MADOK kutatóprogram szervezője, melynek célja a kortárs társadalmat és kultúrát vizsgáló, országos, múzeumok közötti együttműködés létrehozása és működtetése. Frazon főbb kutatási területe a kortárs konzumkultúra, a tárgyak szerepe a személyes életvitelben, a városi kultúra és szubkultúrák, valamint a modern és posztmodern mindennapi élet és azok reprezentációja. Számtalan kiállítást rendezett a Néprajzi Múzeumban és azon kívül, „Múzeum és kiállítás– Az újrarajzolás terei” címmel (2011) nemrégiben könyve jelent meg.

Perényi Roland (1976) társadalomtörténész, muzeológus. Az ELTE történelem-német szakán tanult. 2010-ben társadalomtörténetből szerezte meg doktori fokozatát. Főleg a századvégi Budapest társadalomtörténetével foglalkozik. 2003 óta a Budapesti Történeti Múzeumban dolgozik, 2010 óta a Kiscelli Múzeum igazgatóhelyettese, valamint a Térkép-, kézirat-, és nyomtatványtár kurátora.

Pavel Sterec (1985-ben született, Prágában él és dolgozik), a Jindřich Chalupecký díj egyik nyertese, főként a legapróbb részletekig kidolgozott és a különféle ingerekre válaszoló összetett installációkat készít.

A performatív előadás a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület és a Visegrad Fund együttműködésében megvalósuló csereprogram program keretében jött létre.

Labor, 1053 Budapest, Képíró utca 6.

Az esemény támogatója:
Visegrad Fund, Műhely Alapítvány

Ideal State

Az „Ideal State” – mint egy sokszorosan rétegzett kifejezés – tükrözi a documenta 2012-es kiadásának, a dOCUMENTA(13)-nak érdeklődését a társadalmi közösségek, politikai és világrendszerek, különféle tudatállapotok és interdiszciplináris megközelítések, illetve maga a kutatás és tanulás iránt.

Egyrészt jelenthet egy ideális tudatállapotot, helyzetet, amiben az ember tanulhat, fejlődhet, újraképzelheti a világát, másrészt jelez­het egy ideális (mondhatni utópisztikus) helyet, amellyé ötévente átalakul a németországi Kassel városa, illetve azt az ideális politikai közösséget, amit gondolkodók évezredek óta keresnek

Mi a kapcsolatunk ezzel az ideális hellyel/helyzettel/állammal? Hogyan juthatunk el oda? Hogyan foglalkozhat a művészet társadalmi és politikai kérdésekkel és mi a szerepe ebben a viszonylatban? Hozzájárulhat-e változásokhoz, és ha igen, hogyan?

Beszélgetőpartnerek:
Tamás Gáspár Miklós (politológus és filozófus, d(13) résztvevő)
György Péter (esztéta, d(13) résztvevő)
Páldi Lívia (kurátor, d(13) agent)
Moderátor: Bodó Balázs (médiakutató, közgazdász)

Helyszín: LABOR, 1053 Budapest, Képíró u. 6.

Időpont: 2012. április 2., hétfő, 18:00

A rendezvényen való részvétel ingyenes, további információ:

facebook.com/theidealstate

stateideal@gmail.com

Az Ideal State programot a Robert Bosch Alapítvány támogatja.

Private Public / Könyvbemutató és beszélgetés

Könyvbemutató a Laborban 2012. március 9-én, pénteken 17.30-tól

Matthias Megyeri képzőművész és Sabine Knierbein urbanista beszélget a nemrég megjelent Private Public című könyvükről.

helyszín: Labor, 1053 Budapest, Képíró u. 6.

időpont: 2012. március 9. 17.30 – 19.00

A beszélgetés nyelve angol.

A program létrejöttét az ACAX | Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Iroda, a Labor és a budapesti Goethe Intézet támogatta

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Két kritikus nézőpont a közterek privatizációjának jelenségéről a Lost Books igényes kiadványában.

Melyek a köztéren megjelenő magánszponzoráció mechanizmusai? Mi a köztéri privát művészet? A Lost Books kiadó új formában hívja fel a figyelmet erre a témára két érdekes nézőpontból, Sabine Knierbein urbanista (Bécs) tudományos szövegével és a nemzetközileg elismert képzőművész, Matthias Megyeri (Stuttgart / London) fotósorozatával.

Ahogyan a köztereken figyelmünket megmérik és fogyasztják, ahogy a magánszponzoráció városaink legláthatóbb kulturális hatásává válik, fel kell tennünk a kérdést: mennyire publikus még a közterünk? Hogyan lehetséges, hogy egy maroknyi vállalat határozza meg Európa-szerte a városképet, a fogyasztás szabályaitól vezérelve? Mikor fogják kimondani, hogy figyelmünkért kereskedelmi verseny folyik, nem csupán az otthoni médián keresztül, amit ugyan kikapcsolhatunk, hanem a köztereken is, ahol többé nem tudunk előle elmenekülni?

A kortárs urbanisztikai kultúra és a köztér iránt érdeklődők örömmel fogják fogadni Sabine Knierbein gondos kutatáson alapuló esszéjét, mely a “figyelemgazdaság” korában létrehozott központi köztereket vizsgáló PhD dolgozatára épül. A művészet kedvelői Matthias Megyeri “Public-Private – Private-Public” fotósorozatát élvezhetik különböző köztéri installációkról, melyekben a művésznek sikerült olyan mértékű feszültséget létrehoznia privát és publikus között, hogy egy járókelő se tudott elmenni mellette. Knierbein és Megyeri megközelítései tovább árnyalják azt a képet, hogy hogyan képes mind a tudomány, mind a művészet erőteljesen foglalkozni kortárs problémákkal. Az igényesen kivitelezett, korlátozott példányszámban megjelent kiadvány önmagában is egy műalkotás, olyan kiemelkedő részletekkel, mint a különleges borító, vagy a beragasztott, eredeti fotóprintek.

Private Public
Sabine Knierbein / Matthias Megyeri
Oldalszám: 104 oldal 20 kiegészítő képpel
Méret: 155 mm x 210 mm
Kötés: Günzler GmbH, Leingarten
Kiadva 350 példányban
Ár: 36 EUR (9500 HUF)
Nyelv: Angol / Német
ISBN: 978-3-9814930-0-9
Elérhető: www.lost-books.com

Sajtókapcsolat:
Juliane Otterbach
press@lost-books.com
+49 176 78010041

A Lost Books-ról:

A Lost Books egy fiatal kiadó, mely értékes, művészet- és kultúraelmélettel foglalkozó könyveket ad ki. Fő sorozatunk a művészetet és a kultúratudományt ötvözi, minden cím egy témát vet fel, melyhez mindkét területről egy-egy megközelítés társul. Londoni (Egyesült Királyság) és stuttgarti (Németország) központtal rendelkezünk, angolul és németül publikálunk.

Alacsony nyomtatási költséggel dolgozunk, s fontosnak tartjuk, hogy köteteink gazdag illusztrációs anyaggal, minőségi kiadásban jelenljenek meg. Kiadványaink elérhetőek interneten keresztül, vagy megvásárolhatóak kiemelt művészeti könyvesboltokban.

Lost Books
Gebelsbergstr. 18
70199 Stuttgart
Germany
info@lost-books.com

Márcio-André: Szuszpenzió (performansz)

A Szuszpenzió hangköltészeti performansz, amelyet Márcio-André egy a levegőben rögzített elektromos hegedű, mikrofonok, vezetékek és egyéb, a plafonról lógó tárgyak segítségével hoz létre. Az eredetileg a spanyolországi Eugenio Granell Múzeum számára készült előadás során folyamatos kapcsolat áll fenn a költő és a nézők között. A közönség a performansz terében való közvetlen jelenlétével spontán módon alakítja a létrehozott hanghatásokat és így válik az előadás nézőjévé és előadójává is egyben.

Márcio-André 1978-ban született Rio de Janeiróban. Tanulmányait az Universidade Federal do Rio de Janeiro bölcsészkarán végezte irodalomelmélet szakon. Versei, kritikái, elméleti írásai a 2000-es évek elejétől folyamatosan jelennek meg a legkülönbözőbb brazil és nemzetközi folyóiratokban. Hangköltészeti performanszaival és installációival fellépett többek között Párizsban, Londonban, Madridban, Lisszabonban, Buenos Airesben és Limában. Első önálló verseskötete 2002-ben jelent meg Movimento Perpétuo címmel, ezt követte a kritika egyöntetű elismerését kivívó Intradoxos, mely pár év alatt a kortárs brazil költészet egyik leginnovatívabb referenciapontjává vált. Kritikái, elméleti írásai az Ensaios Radioativos című esszékötetben jelentek meg. Verseit számos nyelvre lefordították. Tartott szemináriumokat a hangköltészetről a Sorbonne-on, a Coimbra-i Egyetemen és Rióban. A riói illetőségű Confraria do Vento kiadó alapítója és főszerkesztője. Jelenleg Lisszabonban él.

“Go naked for a sign.”

Beszélgetés Hakim Bey Temporary Autonomous Zone-elméletéről Paksi Endre Lehellel

Hakim Bey, az amerikai anarchista költő, filozófus, művész 1985-ben majd 1991-ben adta ki a T. A. Z. Temporary Autonomous Zone, Ontological Anarchism, Poetic Terrorism című esszékötetét, amely azóta szerte a világon több nem-nyugati, nem-kapitalista szubkultúra meghatározó írása. A T. A. Z-kötet három esszécsoportból áll, amelyek a Chaos: The broadsheets of Ontological Anarchism, Ontological Anarchism és Temporary Autonomous Zone címeket viselik.

A T. A. Z., az időlegesen megvalósuló önrendelkező állapot rés a rendszerezett világ anyagában, amely éppen annyira politikai, amennyire költői, azaz éppen annyira miénk, amennyire eleresztettük; mozgás nélkül nem is létezhet. Az inspiratív esszék nem pusztán radikálisak, hanem erős beavató, kultikus jellegük megkívánja a többszörös értelmezést.

Február 16-án, csütörtökön a kötet indító esszécsoportjából válogatva próbáljuk meg értelmezni, hogy mi lehet Bey szerint a T. A. Z. atomja – az indiviuum viselkedése, ha létezésére találhat. – A Poetic Terrorism magva annak a szubverzív gondolatmenetnek, amely alkalmassá válhat kortárs köztéri képművészeti áramlatok értelmezésére.

Nyitott tér – Zárt tér // Horror Pista és Keresztes Zsófi kiállítása

Megnyitó: 2012. február 9. (csütörtök) 19h
Megnyitja: Szilágyi Róbert
Zenél: Szilágyi Rudolf

www.zsofiakeresztes.blogspot.com
www.horrorpista.com
www.rudolfszilagyi.hu

Labor, Budapest 1053 Képíró utca  6.

A program az FKSE – Egyéjszakás kaland programsorozatának keretében valósul meg.
http://studio.c3.hu/

Vas – Káldi Katalin kiállítása

Megnyitó: 2012. január 24. 18h
Megnyitja: Tatai Erzsébet művészettörténész
Nyitva tartás: keddtől péntekig 14-18h