BÖGI DIA – SZATURNUSZ FÁI

bogi_dia_mke_banner

kurátor: Szegedy-Maszák Zsuzsanna, művészettörténész

Megnyitó: 2018. május 22. 19:00
A kiállítást megnyitja: Zsikla Mónika, művészettörténész

Megtekinthető: 2018. május 23–27. között
Nyitvatartás: szerda-vasárnap 17:00–20:00

 

BÖGI DIA – SZATURNUSZ FÁI

Az emberi sors megértéséhez – kortól és kultúrától függetlenül – gyakran a növényvilághoz fordulunk segítségért: szinte önkéntelenül használjuk a fák világából és életciklusából, az emberi életre kölcsönzött azon kifejezéseket, mint például a csemete, a kivirágzott, a lelombozott, az elfásult vagy a gyökértelen. A Szaturnusszal összekapcsolt befelé forduló, kontemplatív jellem értelmében német nyelvterületen a kopasz, halott fákat a XVI. századtól kezdve Szaturnusz fáinak nevezték.[1] „(A melankolikus [Saturnine]) az ismeretlent nem olyasminek látja, amit kellő felkészültséggel előbb-utóbb be lehet cserkészni, hanem ami az emberi létezés és gondolkodás legbelső centruma.” [2]
Bögi Dia alkotásai sem válaszok és megfejtések, hanem, a művész szavaival a „felszámolhatatlan bizonytalanság elfogadására tett kísérletek”.

A kiállítás központi eleme egy szénporral beterített felület a földön, mely a befagyott horgásztavakon vágott lékek felületbontó gesztusát idézi. A szén, minden szerves vegyület alapja; a vegyületekben való megkötése biztosítja a fák szilárdságához szükséges anyagot. A lékvágás viszont az ember beavatkozása a természetben, amely megbontja a szilárdnak tűnő, de törékeny réteget. A szénporral leszórt felület határaira, a járhatónak vélt felületben rejlő veszélyre négy beszúrt ág figyelmeztet. A majdnem rügyező ágakat az alkotó a tavat körülvevő erdőben vágta ki. Olyan vesszők ezek, melyek a vadon többi ágával ellentétben elakadtak a tavaszi újjáéledésben, elmaradt a levelek növekedése és így, „jégbe” szúrva az újjászületés lehetősége is gátolva van. Az elmúlás, és az újjászületés azonban nem zárja ki egymást, ahogyan a Beuys műtermében négy éven keresztül álló karácsonyfa pusztulása is egy másik életciklusra, az életnek a halálban való folytatására hívta fel a figyelmet.

Bögi Dia Szaturnusz fái című kiállításán látható alkotások az újjászületés, az ideiglenesség és az elmúlás összeegyeztethetőségét taglalják.

[1] Földényi F. László: Caspar David Friedrich, Helikon, 1986, 34. o.
[2] Földényi F. László: A melankólia dicsérete, Jelenkor, 2017, 30. o.

_

Támogató: NKA

CSILLAG-TÉR

LABOR_2018_cover_00

 

megnyitó: 2018. május 10. 19:00

alkotók: Implausible Works kollektíva (Szekeres Ágnes, Szécsényi-Nagy Loránd)

kurátor: Honti Eszter Írisz

 

CSILLAG-TÉR

Az állandóan táguló világegyetemünk egy felfoghatatlanul hatalmas, végtelen tér. A csillagászat, mint emberi emlékezetünk egyik legősibb tudománya égi jelenségek megfigyelésével és magyarázatával foglalkozik. Történelmünk során az égbolt  tanulmányozása összefonódott az alapvető, kozmikus tudáskészletünk megszerzésével, kiépítésével. Időtudatunk a Nap mozgása által definiált, a csillagok bevonásával pedig önmagunk térben való pozícionálására is képessé váltunk. Bármilyen helyzetről való gondolkodás alapja a Nap, mely számunkra központi szervező erő, pedig  csupán egyike a Tejutat alkotó több milliárd csillagnak.

A kiállítás égbolti jelenségek rendszereire, szabályaira és vizualitására nyújt szubjektív reflexiót. Az alkotó páros többféle médium segítségével mutatja be Naprendszerünk bizonyos jellemzőit. Ahogy az ember távolodik az őt körülvevő, természetben fellelhető tájékozódási – mérési pontoktól, úgy hagyatkozik egyre inkább a technológia által nyújtott támpontokra.
A kiállítótér három részében más-más szemszögből és dimenzióban figyeljük a minket körülvevő égbolti rendszereket, újraértelmezve saját befogadói pozíciónkat. A művek önmagukban és egységként is egyaránt felfoghatóak. A galéria első terében egy szelekció fogad minket az égen felvonuló konstellációk fragmentumaiból, később egy installáción keresztül kerülhetünk közelebb a bolygók ritmikus pozícióváltásához Naprendszerünkben. Hátteret nyújt ehhez az ekliptika síkjának megjelenése, mely folyton változik és szemünk előtt bontja ketté a teret. A galéria ilyen típusú befolyásolása, valamint kiterjesztése sokféle értelmezést vonhat maga után. A művészek végig virtuóz módon játszanak a különböző anyagok, érzetek összekapcsolásával – a hatás pontosságuk miatt válik hitelessé. A kiállítás nem csupán optikai kalandra hív bennünket, hanem a minket körülvevő összefüggések mélyebb rétegeit igyekszik feltárni.

_ _ _

nyitva tartás:

május 10., CS     megnyitó 19:00 // megnyitón zenél: Horváth Ádám Márton

május 11., P       16:00-19:00

május 12., SZ    11:00-17:00

május 13. , V    14:00-17:00

május 10-18.    16:00-19:00

_ _ _

Támogató: NKA

Almost Ready – Erasmus 2018

almost ready banner2

 

Almost Ready – Erasmus 2018

Kiállítók: Beatrice Dandová, Fabianne Jones, Hannah Juhasz, Lucia Malpeli, Hristina Mazneska, Isabelle Pead, Alma Peltola, Daniel Prenleloup, Jerome Sklorz,

A kiállítást megnyitja: Filp Csaba DLA az MKE Festő Tanszék tanszékvezetője

Megnyitó: 2018. április 29. 18 óra
Megtekinthető: 2018. május 3-ig

_ _ _

Napi gyakorisággal és naponta többször is találkozhatunk alkotó ismerőseink “work in progress” című bejegyzéseivel a facebookon. Készülő művekről, művek készüléséről kapunk ilyen módon tájékoztatást egyrészt azért, hogy felkeltsék az érdeklődést és mintegy film trailer, előzetes hangulatot próbálnak kelteni egy leendő tárlathoz, másrészt láthatjuk, a művész végzi a dolgát és alkotásban van. Hozzá vagyunk szokva és a mechanizmus működik többnyire, tényleg nagyobb várakozással tekintjük az így elővezetett eseményt, szinte visszaigazoljuk magunkban, hogy aha, szóval erről volt szó, ezt láttam egy korábbi stádiumban valami dokumentum fotón. 

Mi van akkor, ha az a majdnem kész mű, az a folyamatban lévő alkotás abban a majdnem kész állapotában kerül kiállításra. A nézőre bízva annak megítélését, hogy a majd befejezett munka hogyan néz ki abban a most még csak sejthető formában. Egyáltalán: mikor van kész egy mű? 

_ _ _

Almost Ready

We can see posts of our creator friends „work in progress” daily frequency and many times a day on facebook. We get information from making work of art and work of art while preparing so that raise my interest like a movie trailer and trying to mood in advance for an future exhibition and we can still see how the artist work, as he does his job. We are use to this and mostly this mechanism works, we really look forward to the anticipated event, we almost confirm it, so it was, I saw this at a previous stage in a document photo.

But what happens then if that is the almost finished work of art, that work in progress will be presented in its almost ready state. In the view of the viewer, the idea of how the finished work of art looks in the now probable form. At all: when the work of art is ready?

Szép új világ – kiállítás és kiadványbemutató

30594316_1698239720255713_3784707099422883840_n

 

Ván Janka és Szadai Levente kiállítása.

_ _ _

MEGNYITÓ: 2018.04.20. péntek 19:00
A kiállítást megnyitja Wessely Anna, 
művészettörténész, szociológus, az ELTE TÁTK és az MKE tanára.

NYITVATARTÁS

A kiállítás április 20-tól április 28-ig tekinthető meg.

04.21-22. szombat-vasárnap 10:00-17:00
04.23. hétfő 12:00-19:00
04.24-25. kedd-szerda 12:00-17:00
04.26.-27. csütörtök-péntek 12:00-19:00
04.28. szombat 10:00-17:00

_ _ _

A KIÁLLÍTÁS

Milyen az ideális társadalom? Nem tudjuk, mi a lehető legjobb. Rég kiábrándultunk már az utópiákból. Gyerekes képzelgésnek tartjuk, ha valaki még hisz az emberiség megválthatóságában.

De biztosan így kell ennek lennie?

Elutasítjuk ezt a fanyar szarkazmust, ami naivnak nevez minden álmodozót. Nem hagyjuk, hogy a kudarc lehetősége eltántorítson minket a jobbra való törekvéstől. Akarjuk, hogy legyen, és ezért folyamatosan törjük a fejünket egy jobb társadalom lehetőségén. Mi az, hogy jobb? Mi az, ami rossz? És kinek? Ha rossz az, ami most van, akkor hogy maradhat fenn ez az állapot? Mi vezetett el idáig? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat és célunk, hogy azokat közösen találjuk meg.

_ _ _

A KEZDEMÉNYEZÉS

A Társadalomelmélet.rar kezdeményezés tavaly kelt életre, azzal a céllal, hogy illusztráljuk és rövidítsük le a Társadalomelméleti Kollégium előadásait. A fő motivációnk az volt, hogy a TEK-ben hétről hétre tartott előadások, amik nem egyszer akadémiai nyelvismeretet és előfeltételezett társadalomelméleti tudást várnak el, közérthetőbbek és könnyebben hozzáférhetőek legyenek. A Labor Galéria pályázatának köszönhetően lehetőségünk nyílt arra, hogy az ötlet megvalósításából tartsunk egy kiállítást és készítsünk egy kiadványt. Öt előadást dolgoztunk fel, amik mind a társadalmat érintő témákat járják körül: például a magyar lakáspiacot, az illiberalizmust, vagy az Európai Unió történetét.

A kiállítás megtekinthető a Budapest Art Week galériatúráinak keretében is.

Támogató: NKA

Uretánia farkasai

Uretánia farkasai

19059678_1862660263753049_4540830355827534873_n

 

URETÁNIA FARKASAI
Megnyitó: Április 10. 19:00 óra

Kiállító művészek: Leitner Levente, Sallay Dániel
Kurátor: Tóth Bernadett

Uretánia alapkoncepciója a szobrász művészpáros Sallay Dániel és Leitner Levente kooperációjából született meg, régi barátságuk és közös munkájuk során. Minden nap olyan anyagokkal dolgoznak, melyek károsak és veszélyesek mind rájuk és a környezetre nézve is.

Hosszú évek során érlelődött meg bennük ennek a különös világnak az ötlete. Ami igazából valóság… lehetne.

URETÁNIA – mint egy párhuzamos dimenzió és egyben saját jövőnk sötét jóslata. A két művész munkásságában régóta jelen lévő jelenség és kérdés egyben. Régóta foglalkoztatja őket ez az egyedi tematika, saját munkájuk és mindennapjaik inspirálták Uretánia világának megteremtését. Az Uretánia Farkasai címet viselő kiállítás, először biztosít bepillantást ennek a toxikus világnak a mindennapjaiba.

A munkák a mérgező és szennyezett világ anyagaiból készülnek, öltenek testet. A művek nem az elrettentést szolgálják, hanem ezek által nyerhetünk betekintést ebbe a világba, megláthatjuk, ami a felszín alatt rejtőzik. Ami zsigerien mélyen lapul meg, a bio – horror és Árny Pop valósága. Lehet ez egy figyelmezetés, de lehet felkérés egy táncra.

Támogató: NKA

ICIRI – pop-up kiállítás

29683773_1863639830321759_925918877652540657_n

ICIRI
Horror Pista, Icko Dávid, Szöllősi Géza pop-up kiállítása

2018. április 5. 19:00

_ _ _

Három képzőművész külön univerzumokat bont ki a dioráma médiumát alkalmazva az abszurd, a groteszk és a horror vizuális nyelvrendszerén keresztül. Merőben különböző világuk mellett a zsugorított, torz valóság megjelenítése alapvető perverzió. Olykor pont az ilyen mesterséges torzítások engednek közelebb az illúziók ledöntéséhez. 

_ _ _
The medium of diorama used by three artists in order to unfold their own universes by their visual language systems related to the artistic expression of absurd, grotesque and horror. In spite of their different worlds, the representation of the shattered, distorted reality is essential perversion. Occasionally, these artificial distortions allow us to make an end of our illusions.

Monhor Viktória: Daah Urgeeh

29342834_1844533248899084_1324229049756680192_n

 

Monhor Viktória – Daah Urgeeh
Performansz / Ünnep

2018. március 26. 19:00
zenészek: Hevesi Nándor és Kertész Endre

_ _ _

Egy tradicionális mongol szokás pótlása, mely a felnőtté-válás részét jelképezi az ottani kultúrában. Szimbolikusan identitás-keresésem fontos állomása.

1989-ben születtem Budapesten, édesanyám magyar, édesapám mongol származású. Magyarországon nőttem fel, a mongol kultúrával nem kerültem közelebbi kapcsolatba, a családi történetek is csak néha kerültek elő.

Jelen performansz a 2017-ben elnyert LUDWIG ösztöndíjhoz kapcsolódik, melynek keretében a családi gyökereimhez tartozó helyszíneket jártam végig a dél-kelet mongóliai Halzan járás környékétől Ulanbátorig, illetve a Komárom-Esztergom megyében található Annavölgyig. 

/Monhor Viktória/

_ _ _

Performansz
2018. március 26. 19:00

Kiállítás/dokumentáció
2018. március 27-28. 17:00-21:00

_02.obj

obj2

_02.obj

Boda Zsófia és Magyari Zsuzsa kiállítása

Megnyitó:  2018. március 14. 19:00

A kiállítást megnyitja: Kovács Kristóf (Sajnos Gergely), helyszínelő

 

A CGI objektumok megtévesztésig hasonlítanak az általunk ismert realitásra. A generált színek, formák, textúrák elképesztő finomsággal utánozzák az eredetit. Valós tárgyaink 3D modellként tökéletesen megállják a helyüket a technika által teremtett valóságukban, ahol a fizika törvényei ismeretlenek. A CGI által nyújtott lehetőségek túlmutatnak az egyszerű utánzáson, illetve a technológia már meghaladta a neki teremtett műfaji korlátot. A virtuális tárgyak egyre kifinomultabbak lettek, ezáltal megnövekedtek az olyan összetett vizuális effektusok, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Mindezek mellett ezek a hatások már nem tekintik feladatuknak a természet önmagáért való tükrözését.
Ennek a technológiai fejlődésnek legkevésbé sem az ember áll a középpontjában. Ez a fajta emberi jelenlét nélküli antropocén környezet a megfigyelés és a képzelet közötti intimitás megteremtését segíti elő. 
Az így létrejövő megfoghatatlan tér elemeiben ugyan megegyezik a valósággal, de inkább kombinálja, vegyíti, illetve variálja a realitást. Tehát a valóság szabályaiban élő tárgyak egy hatásoktól mentes, megfoghatatlan környezetbe kerülnek.

Boda Zsófia és Magyari Zsuzsa “_02.obj” címre keresztelt projektje a képzőművészet eszközeivel egy ilyen típusú digitális environmenttel és a hozzá kapcsolódó kérdésekkel foglalkozik . 

_ _ _

CGI objects deceptively resemble the reality we are familiar with. The generated colours, shapes, and textures imitate the original equivalent with astounding delicacy. Our palpable objects stand their ground perfectly in our simulated reality, where the laws of physics are unknown. The possibilities provided by CGI go beyond the simple imitation, moreover technology exceeds the boundaries of its genre. The virtual objects have become more and more sophisticated and detailed, hereby visual effects multiplied which was unimaginable before. Besides all this these effects needn’t reckon to mirror nature for its own sake as their duty.
This technological development doesn’t put the human in its center in the least. This kind of humanless anthropocene environment helps in the creation of intimacy between observation and imagination.
Though the incomprehensible space coming into existence such way ranges with reality in its elements, but it rather combines, mixes and varies it. Therefore objects existing in the laws of reality get into an intangible environment devoid of effects.

‘_02.obj’ the project of Zsófia Boda and Zsuzsa Magyari conquers this kind of environment and the questions surrounding the topic with the tools of fine arts.

artists: Zsófia Boda and Zsuzsa Magyari

date: 14th-22nd of March 2018.
opening: 7pm 14th of March 2018.
The exhibition will be opened by Kristóf Kovács (Gergely Sajnos), crime scene investigator.

_ _ _

A kiállítás megtekinthető: 2018. március 14 – 22. 

 

_ _ _

A kiállítás az NKA és a Telep Galéria támogatásával jött létre. 

Schuller Judit Flóra: Memory Theatre

memory theatre_baltic sea_facebook cover

Schuller Judit Flóra: Memory Theatre

Megnyitó: 2018. Február 23., 19:00

A kiállítást megnyitja: Gadó Flóra, a kiállítás kurátora

 

Memory Theatre

 

A kiállítás kiindulópontjában a művész családjának archívuma áll, valamint a leszármazottaknak ehhez a szinte felmérhetetlenül gazdag anyaghoz való viszonya.

A Memory Theatre mint többéves művészi kutatási projekt, azt járja körül, hogyan próbálja mindezt átlátni és feldolgozni a harmadik generációhoz tartozó művész és milyen személyes viszonyulásokat dolgoz ki. Schuller Judit Flóra a családi hagyaték vizsgálatán és művészi interpretációján keresztül az emlékezet és a felejtés mechanizmusaival, az elmúlás és a magány érzetével, a generációk közötti párbeszéd lehetőségével foglalkozik. A feldolgozás során, ahogy a művész fogalmaz, mindkét „fél” egyfajta átalakuláson megy keresztül: az archívum redukálódik és a rendszerezettség felé halad, miközben saját maga az emlékezet tudatos ápolását elhagyva, a felejtés folyamata felé tart. A kiállítás másik kulcsfogalma épp ezért a hiány lesz: ez magyarázza a felmenők gyűjtési tevékenységét, amit a család holokausztban való érintettsége csak megerősített. A veszteség okozta űrnek az el nem érhető kitöltése motiválja az alkotót, amikor saját családtörténetét kutatja, illetve a gyászmunka folyamatát próbálja lezárni magában.

A kiállítás a nagyapától, Schuller Imrétől örökölt lakás felszámolásának történetén keresztül bont ki fragmentált  mikrotörténeteket, amelyek különböző múltfeldolgozási stratégiákat – mint amilyen az ismétlés, a kisajátítás és ezek performatív gesztusai – mutatnak be. Az emlékezet és a felejtés aktusához hasonlóan a Memory Theatre se tud lezárt entitásként létezni, folyamatos alakulásban, változásban van; egy nyitva hagyott párbeszéd idősíkok, történelemmetszetek és generációk között.

_ _ _

Memory Theatre

 

The starting point of the exhibition is the artist’s family archive and the descendents’ relationship toward this rich material. The artistic research project Memory Theatre examines how the artist – as the representative of the third generation –  can deal with this topic and what kind of personal approaches she can formulate toward the archival heritage. Judit Flóra Schuller deals with the mechanisms of memory and forgetting, the notions of loss and solitude. Through the artistic analyzation and interpretation of her family heritage the artist creates space for a possible dialogue between generations.

Through this process, as the artist claims, both parties  are going through some kind of transformation: the archive itself is reducing and moving towards a systematic order, while the artist is stepping in the phase of oblivion as she slowly abandons the process of cultivating memory. The other keyword of the exhibition is the notion of absence: this is what explains the collecting attitude of the family that had become even more stronger and conscious due to the effects of the holocaust in the family. What motivates the artist is the unreachable process of completing the void of absence, as she continues the research about her own genealogy and trying to get a closure in the process of bereavement.

 

The exhibition unravels fragmented micro narratives through the story of the apartment which the artist inherited from her grandfather, Imre Schuller. Through the act of repetition, appropriation and performative reflections, the artist outlines different patterns in dealing with the heritage of the past. Similarly to the act of remembering and forgetting, Memory Theatre cannot exist as an accomplished entity, it is always in transition; an open conversation between time parallels, layers of history and generations.

 

_ _ _

A kiállítás támogatói: Aalto University School of Arts, Design and Architecture, Nemzeti Kulturális Alap

The exhibition is supported by Aalto University School of Arts, Design and Architecture, National Cultural Fund of Hungary

 

A kiállítás megtekinthető: 2018. február 24 – március 3 között

Nyitva tartás: minden nap 14:00 – 18:00 (kivéve február 25-én vasárnap)

Herczeg Klára-díj 2017 / Ember Sári és Pinczehelyi Sándor kiállítása

26805228_1774713525881057_5789500460689367226_n

2018. január 24- február 15.

megnyitó: 2018. január 23. 18:00 

A kiállítást megnyitja: Ladik Katalin
Köszöntőt mond Gadó Flóra (FKSE alelnök) és Magyar Fanni (FKSE elnökségi tag)

Nyitvatartás: kedd-péntek 14-18 óra 

_ _ _

A Herczeg Klára-díj 1998 óta évente kerül kiosztásra. Az 1997-ben elhunyt Herczeg Klára szobrászművész végrendeletében a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Alapítványt az örökség részesévé tette, ezúton támogatva a pályakezdő művészeket. A kuratórium úgy döntött, hogy egy – az örökséghagyóról elnevezett – díjat alapít, amelyet minden évben az FKSE vezetősége által kiválasztott képzőművész kap meg, ami a díj junior fokozatát adja. Mivel az örökhagyó is fontosnak tartotta a generációk egymáshoz való közeledését, a hagyaték kezelője (Dr. Székely Ádámné Dr. Szűts Ildikó) a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Alapítványra és Egyesületre bízta azt a megtisztelő feladatot, hogy a Herczeg Klára-díj szenior fokozatát gondozza. A díjazott személyére felkért, független jelölő ajánl művészeket, akik közül az alapítvány kuratóriuma által meghívott háromtagú zsűri választotta ki a szenior díjazottat.

2017-ben Maja és Reuben Fowkes ajánlása alapján a zsűri (Maurer Dóra, Ladik Katalin, Lázár Eszter) Pinczehelyi Sándornak ítélte a Herczeg Klára-díj szenior fokozatát. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület vezetősége a díj junior fokozatában Ember Sárit részesítette.