| 2017. jún. 10. | 18:00 |
2017. 06. 10. – 06. 11.
Bogdán Zenkő, Adorjáni Panna, Korponovics Roland, Márkus Sándor kiállítása
Most azt érzem, hogy csak vigyáznunk kell egymásra, és akkor minden jó lesz
2 Budapest Bottom Boys and 2 Romanian Boss-Ass Bitches
Zenkő:
A nyomok, a sebek, a mankók és a jelek, bármi amitől azt érzed, hogy élsz. Húspiac, lélekbolt, hogy azt gondolom tudod, hogy tudod, hogy gondolkodsz. Túl sokat. Írj egy listát, nézd át kétszer és döntsd el, mi vagy, piszok vagy ékszer.
#nyomok #sebek #mankok #jelek #elet #huspiac#lelekbolt #tulagyalas
Panna:
Képek emberekről. Dolgok, amelyek az embereké. Gyűjtemények identitásokból, szavakból, arcokból. A történetmesélés kényszere. Az én elbeszélésének luxusa a kiállítótér fehér falán. A saját történet, a személyes tér konokul bekönyökli magát a nyilvánosság elé. A tágabb értelmezésre való vágyakozás.
Sanyi:
Bárcsak nyíltan beszélhetnék most arról amiről igazán akarok. De sajnos erről nem lehet. Most az installációm beszél helyettem. Fáj ez. Jól vagyok.
Roland:
Most arra gondolok, hogy kik vagyunk mi négyen és melyek voltak azok a hányadosok, kerekítések egymás emlékezetében, amik szakmailag és érzelmileg is közös nevezőre hozták bennünk a szándékot a közös cserékre (tudás, tapasztalatok, titkok és értékek adásvételében), amik következtében magunkról, mint egy csapat gondolkodunk.
A kiállított munkákat nézve akaratlanul is a kortárs művészeti narratívák kontextusainaknak préseit érzem, miközben azok már eleve mind személyes túlélési stratégiáink kézikönyvének egy-egy kitépett lapjai. Önmagunk szakmai és egzisztenciális elhelyezésének vágya egy saját kritikai rendszer felállításának szükségességében, melynek megoldóképlete mégis leginkább közös humorunkban érhető tetten. S ennek a sokszor önironikus humorunk médiumai vetíthetnek rá történeteink tágabb, generációs dinamikáira is.
UNIVERSAL PLEASURE FACTORY
www.universalpleasurefactory.tumblr.com