Arcképek és tetemek – Dallos Ádám és Molnár Zsolt kiállítása

2012. ápr. 19. | 19:00
 

////////////////////////„A hegytetőn ülő vagy a kietlen síkságon vándorló, a néző tekintetét tűrő állatokat, vagy a földön, ágak között fekvő őzfejeket arcképekként szánom, önarcképekként. Kiválasztottam magamnak a saját állataimat, és velük ábrázolom az arcomat. Az állat személyiségét magamra, a saját személyiségjegyeimet az állatra ruházom. Az én állataim a páva, a macska, a farkas, vagy a róka. Különösképpen tudtam azonosulni a parókás őzbakkal. A parókás őzbak ritka, és kevesek által ismert. Heresérülés következtében az állat tesztoszteron termelése felborul, agancsa nem csontosodik ki, helyébe puha, gumós szövetszaporulat képződik. A bak társai szemében nem számít hímnek, nem tud párosodni, más példányok agancsával szemben nem tudja megvédeni magát, ezért az esetek többségében fiatalon elpusztul.”
Dallos Ádám

/////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////
„Az ember-állat kapcsolatának csak egy részét képezik természetes indíttatások, a kapcsolat túloldalán az erőszak által létrejött hierarchia van. A természetes folyamatokra ható mesterséges jelenlét kelti fel az érdeklődésemet. Sorozataimban a feldolgozóipar által elszenvedett tetemeket ábrázolok. A felületek részletessége, egyfajta kristályosodott, merev állapot hordozója. A stabilitás és az összeomlás közötti kapcsolatot vizsgálva hozom létre saját hűtőházamat, melyben sokasodnak a halott állatok. A hűtőházak kietlen és betekintést nem tűrő falai között megy végbe a tömegtermelés, ennek a mechanizmusnak a folyamatát és változásait ábrázolom.”
Molnár Zsolt

Az esemény az FKSE- Egyéjszakás kaland programsorozatának keretében valósul meg.

Támogató: NKA

 

Hozzászólások lezárva.