59°23’02.9″N 24°46’46.6″E
| 2017. Nov. 20. | 19:00 |
59°23’02.9″N 24°46’46.6″E
2017. 11. 21.- 12. 01.
megnyitó: 2017. 11. 20. 19:00
Művészek/ / Artists: AGG Lili, TEPLÁN Nóra
Hang / // Sound: BARTA Bence
Kurátor// Curator: KÓKAI Zsófia
A zóna fiktív tér ahová a belépés abból a vágyból fakad, hogy megszabaduljunk az egzisztenciális szorongásunktól, kizökkenjünk a valóság unalmából, az élet hiábavalóságából. A zóna bejárásának lehetősége olyan erős ingert generál, amiért folyamatosan vissza szeretnénk oda térni, annak ellenére, hogy a katarzis elmarad. A zónában egyfajta transzcendentális élményhez szeretnénk eljutni. Van még ilyen hely, létrehozhatunk ilyen teret?
A kiállítás a zóna megteremtésének vágyából fakad, ugyanakkor modellezi azt a folyamatot, ahogy ez a kísérlet rögtön kudarcba is fullad. A virtuális valóságok mind alternatívát kívánnak nyújtani a zónának, arra a felismerésre próbálnak gyógyírt adni, hogy soha nem tudunk megfelelni az “ideálisnak”. Ezek a virtuális valóságok feloldódni látszanak, beépülnek a mindennapokba, ezáltal a szorongás és félelem egyre meghatározhatatlanabb forrásokból táplálkozik, az egyén egyre elszigeteltebb, magányosabb lesz. A zóna a művész számára az az állapot is lehet, amikor az elképzelései formát nyernek. Egy pillanat, amikor egy nem megfogható határhelyzetben találja magát. Ennek oka, hogy az alkotási folyamat intimitása után a kész tárgy szubjektummá, sőt idegenné válik. A művész kilökődik a zónából, ismét elveszti azt a vágyott teret, amit létre akart hozni.
_ _ _ _
The zone is a fictional space where entry stems from the desire that we should get rid of our existential anxiety, let us be put off the melancholy of reality and the futility of life. The opportunity to discover the zone generates such a strong stimulus, for which we want to return to it constantly, despite the catharsis being missed. We want to get some kind of transcendental experience in the zone. Is there such place? Can we create such space?
The exhibition attempts to create the zone and at the same time models the process of failing the experiment. The virtual realities all try to provide an alternative for the zone: they try to be a cure for the realisation of not achieving the “perfect” state. These virtual realities slowly start to melt, infiltrating into everyday life, as anxiety and fear feeds on more and more indefinable sources: the individual becomes more lonely and isolated. The state when his ideas are given a shape may be the zone for the artist, a moment when he finds himself in a border situation which cannot be explained. The reason for this, that after the intimacy of the creative process the completed object becomes a subject, and furthermore becomes strange. The artist falls out of the zone, losing again the desired space which he wanted to create.
Támogató:
Nemzeti Kulturális Alap
http://www.nka.hu/
