2017. 05.05 – 05.12.

Nagy Benjámin kiállítása

Kurátor: Csóka Heléna

Megnyitja: Halász András, festőművész

Mit nézel az utcán, a villamoson, munka közben, a melletted sétáló emberen? Mit nézel a komputereden? Egyáltalán: mit nézel?
A pimasz kérdés most a galéria faláról szegeződik a nézőnek, és válaszra szólítja fel, sőt párbeszédre hívja, miközben önmagát szándékosan és megfontolt céllal helyezi kritika alá. A kérdés a saját műtárgy voltát is megkérdőjelezi.
A kiállításon megjelenő objektek a humor és az önirónia eszközeivel egyensúlyoznak egy vonalon, ahol a hétköznapi tárgyak és a műtárgy közötti státusz elmosódik, kérdésessé válik. A művész új formákban, új művekben fogalmazza meg a visszatérő kérdéseket: mit tekintünk művészetnek? Ha művészetnek nézünk egy tárgyat, hogy vizsgáljuk azt? Mi határozza meg művészeti értékét?

Nagy Benjámin manipulált tárgyai esetében kiemelt szerephez jut a címadás; a műveire jellemző geg, fricska a címben csattan igazán. A humor mellett a művész másik fontos eszköze a becsapás, a megtévesztés. A bizonytalan szituációt a hétköznapi tárgyak és a neoavantgárd hagyományokra visszamutató pszeudó-tárgyak közötti viszony teremti meg.
Más, amit nézel, és más, amit valójában látsz, első pillantásra eldönthetetlen, melyik a művész által keltett illúzió.

//

What are you watching on the street, on the tram, during working hours or on the people walking next to you? What are you watching on your computer? What are you watching at all?
This sassy pointed question is now asked from the walls of the gallery and it is waiting for answers from the visitors, moreover it calls for a dialogue while intentionally criticizing itself. This question is challenging the nature of the own artwork. 
The objects presented on the exhibition are balancing on the line of humor and self-irony, where the boundary between artwork and everyday object becomes questionable. The artist formulates the recurring question ’What do we consider as art?’ in new forms and new works. If we consider an object as artwork how do we observe what determines its artistic value?

In case of Benjámin Nagy’s manipulated objects the titles play an important role: that is where the gags and flicks typical of his works get to the punch line. The artist’s other important instrument beside the humor is the delusion. The unstable situation is created by the system of relations between everyday objects and pseudo-objects which can be traced back to the neoavantgarde traditions. 
What you watch and what you really see are two different things and we can not decide at first sight which one is the illusion created by the artist.

Támogató: NKA