Miért vársz? – Herczeg Klára-díj 2014

M
i
é
r
t
v
á
r
s
z
?

Ladik Katalin és Szemző Zsófi kiállítása.

A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Alapítvány szeretettel meghívja Önt a Herczeg Klára-díj átadására, valamint Ladik Katalin szenior díjazott és Szemző Zsófi junior díjazott közös kiállításának megnyitójára.

Megnyitó: 2015. január 22. 18:00
A kiállítást megnyitja: Kürti Emese, művészettörténész
Köszöntőt mond Karas David, az FKSE elnöke

A Herczeg Klára-díj 1998 óta évente kerül kiosztásra. Az 1997-ben elhunyt Herczeg Klára szobrászművész végrendeletében a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Alapítványt az örökség részesévé tette, ezúton támogatva a pályakezdő művészeket. A kuratórium úgy döntött, hogy egy – az örökséghagyóról elnevezett – díjat alapít, amelyet minden évben az FKSE vezetősége által kiválasztott képzőművész kap meg, ami a díj junior fokozatát adja. Mivel az örökhagyó is fontosnak tartotta a generációk egymáshoz való közeledését, a hagyaték kezelője (Dr. Székely Ádámné Dr. Szűts Ildikó) a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületre bízta azt a megtisztelő feladatot, hogy a Herczeg Klára-díj szenior fokozatát gondozza. A díjazott személyére felkért, független jelölő ajánl művészeket, akik közül az alapítvány kuratóriuma választja ki a szenior díjazottat.
2014-ben Kürti Emese ajánlása alapján a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Alapítvány kuratóriuma Ladik Katalinnak ítélte a Herczeg Klára-díj szenior fokozatát. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület vezetősége a díj junior fokozatában Szemző Zsófit részesítette.

A kiállítás megtekinthető: 2015. január 29-ig.
H-P: 16:00-19:00

https://www.facebook.com/events/282148021909131/

Ezer daru Budapestnek

Az ősi japán legenda szerint, aki meghajtogat ezer origami-papírdarut, az kívánhat valamit az ezer évig élő darutól.

Ez a hagyomány szolgáltatja a szimbolikus alapját az Ezer daru Budapestnek projektnek, amely során ezer papírdarut hajtogattam, melyeket egyenként mint papírmetszetet lenyomtattam. A nyomatok szignálva (a lenyomtatott daru sorszámát is feltüntetve), a projekt rövid leírásával együtt egy-egy borítékba kerültek. Ezeket a borítékokat a projekt segítőivel közösen Budapest ezer véletlen pontján helyeztük el.

Milyen életet kezd élni a műalkotás magára hagyva, a véletlenre bízva? Hol köt ki, hová érkezik?

A nyomatok készítésének célja, hogy a projekt okán kérdéseket tehessünk fel a hagyományos sokszorosító grafikai eljárások mibenlétével, céljával, létjogosultságával kapcsolatban, egyáltalán a sokszorosítással kapcsolatban, hiszen az ezer daru majdnem egyforma, de mégsem ugyanazok, egyenként készült róluk nyomat, és csak egy darab, amely az eredetiség kérdésköréhez, az eredetiség és sokszorosító eljárások kapcsolatához vezet. Miként lesz értelme egy bizonyos médium használatának egy műalkotásban, nem zsákutca-e csak önmagáért, céltalanul használni azt?

Kiállító művész: Vidra Réka

Koordinátor: Varga Krisztina

Megnyitó: 2015. január 8. 18.00

Megtekinthető: 2015.01.09. – 2015.01.15., hétköznap 16 és 19 óra között

Köszönet a segítségért: Garai Rebeka, Gráf Dóra, Kiss Ágnes, Kollár Zsófia, Mulasics Manna, Szilák Andrea, Szitás Judit, Sztefanu Marina, Tettamanti Ádám, Török Virág, Cristian Staicu, Varga Krisztina, Vidra Annamária, Vidra Sándor

Photo by emesekiss

Minimális jelenlét, maximális részvét

Hogyan lehet a lehető legkevesebb mesterséges eszközzel megjeleníteni egy természeti tájat?
Milyen képet látunk, amikor a hallásunk és egy teremtett atmoszféra irányítja a gondolatainkat?
Lehet­-e műalkotást/kiállítást csinálni anélkül, hogy szemetet termelnénk?
Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ a Labor Galériában Sós József, a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia­művész szakos negyedéves hallgatója.

A Minimális jelenlét, maximális részvét című kiállítás alapját egy Maimonidész­-gondolat adja: Maimonidész megkülönbözteti a valóság isteni képmását az ember alkotta kép bálványszerű képmásától. Sós e koncepció mentén továbbhaladva azt vallja, hogy manapság a valóság és a környezet (természeti környezet is) minden tekintetben ember alkotta kép – a Laborban bemutatott totális installációban ezt a feszültséget jeleníti meg. Projektje egyfelől az olyan atmoszférateremtő művészeti gyakorlatok sorába illeszkedik, mint Olafur Eliassoné, Pierre Huyghe­é vagy Philippe Parrenoé, másfelől épp az ilyen praxisok kritikáját fogalmazza meg azzal, hogy minimális eszközzel és anyagi befektetéssel éri el az állapotváltozást és teremti meg a „képet”.

Kiállító művész: Sós József

Kurátor: Mucsi Emese

Megnyitó: 2014. december 12. 19.00

A kiállítást megnyitja: Salamon Júlia

Helyszín: Labor Galéria

Megtekinthető: 2014. 12. 12 – 2014. 12. 20., hétköznap 16 és 19 óra között

intermédia foto(an)archív

A végleges “fénykép” egyfajta illusztráció. Azt az utat illusztrálja, ahogyan több-kevesebb sikerrel átbukdácsolt a fotográfus a technikai akadályokon. Tökéletes fénykép így nem is készíthető, hiszen csak a valósághoz közeli fényérzetet tudjuk a fénykép által visszaadni, nem is beszélve a felbontásról és az illúziókeltés egyébb hianyosságairól.
(A. Ádám József, 1998)

Az Intermédia Tanszék története párhuzamos a képrögzítő és kommunikációs eszközök, a technikai médiumok sajátosságainak totális átalakulásával. Az Intermédián fotóoktatás a kezdetektől létezik, több, adott esetben egymással párhuzamos program ad ennek keretet, melyek a hagyományos eljárások, archaikus technikák mellett a legaktuálisabb digitális alapú sőt hibrid eljárásokig sok mindent magukban foglalnak. Tanított/tanít a tanszéken fotót illetve kurzust tartott többek között Zalka Imre, Bakos Gábor, Maurer Dóra, Császári Gábor, Kerekes Gábor, Vékás Magdolna, Gadányi György, Szegedy-Maszák Zoltán, Eperjesi Ágnes. A (színes) fotogramtól a réskamera felvételig, a nagyformátumú analóg képkészítéstől a mobilapplikációig, a narratív fotótól a világhálón lévő privát gyűjteményekig, a sorozatművektől a posztfotográfiáig terjedő spektrumban inspiráló kísérletek és kiváló diplomamunkák egyaránt készültek. Ez önmagában véve is sokrétű, nyitott és folyamatosan módosuló archívumot jelent. Az intermédia foto(an)archív kiállítás és archívum e történeti- technikai sokféleség, valamint az ebből adódó, változó alkotói attitűdök bemutatására vállalkozik, több szempontú, egymással interferáló, tematikus csoportokra bontva, aktuális művészi reflexiók kontextusában.

A kiállítást volt hallgatónk, A. Ádám József (1970 – 2009), a fotorália és a fotomanugráfia felfedezője emlékének ajánljuk.

Megnyitó: 2014. november 18-án 19 órától

Kiállítók többek között: A. Ádám József, Bálint Bence, Balogh Emese, Becze Dóra, Bölcskey Miklós, Fodor Dániel János, Hajdu Zsolt, Kamondi Gabriella, Katona Norbert, Korponovics Roland, Mihályi Barbara, Murányi Mózes Márton, Ősz-Varga Szabina, Pers-Kovács Nóra, Péter Fanni, Pólya Zsombor, Semann Adrienn, Simon Zsuzsanna, Sós József, Zádor Tamás

A kiállítás megtekinthető november 27-ig, naponta 16-19 óráig.

Támogató: Nemzeti Kulturális Alap

Simon Zsuzsanna: Lightbox, fotó, 2010.

A jövő fényképezőgépe (Foto, 1962). Találta és reprodukálta Fodor Dániel János, 2012.

A. Ádám József: Önarckép. Fotomanugráfia, 1995.

Ősz-Varga Szabina: Narratív fotó, 2011.