Koronczi Endre FEHÉR SZÉL – Széljegyzetek a Ploubuter Parkból

2017. december 19. – december 31.

Megnyitó: 2017.12.18. 18:00

Megnyitja: Szigetvári Andrea zeneszerző (www.szigetvariandrea.com/)
A megnyitón a “Repül a fehér kő – installáció-komprovizáció” című, erre az alkalomra komponált szerzemény fog először és utoljára megszólalni a térhez és a szélhez illesztve.

_ _ _

A FEHÉR SZÉL egy jegyzet a Ploubuter Parkban, egy széljegyzet a másik oldalon.

Tegyünk egy kísérletet arra, hogy megnézzük, megtapasztaljuk, mi van a szél mögött. Vajon megállapítható-e, honnan indul a szél és hol ér véget. Vajon van-e kezdete és vége, és van-e széle a szélnek, ahogy az esőnek például van.

A szél, mint tudjuk, az egyik leganyagtalanabb anyag, az egyik legmegfoghatatlanabb jelenség. A szelet sohasem látjuk, mindig csak a következményeit érzékeljük, csak azt látjuk, ahogy a faleveleket mozgatja, csak azt halljuk, ahogy a tárgyakon megtörve süvít, csak azt érezzük, ahogy az arcunkhoz érve simogat, vagy illatot hurcol valahonnan. Illetve akkor válik láthatóvá, ha életre kelt valamit, ha szárnyra kap általa egy élettelen tárgy, ha lelket lehel a szemétbe és egy új történet indul a mozgásban.

A Ploubuter Parkban a szél különféle hatásainak megfigyeléseire van lehetőségünk. A két párhuzamos kiállítás egyszerre, de ellentétes nézőpontból ír széljegyzeteket a jelenség mellé.

A Paratusspiritus manuatum (Háztáji lélekkeltetős) című kiállítás (https://capacenter.hu/kiallitasok/koronczi-endre-paratusspiritus-manuatum-haztaji-lelekkeltetos-szeljegyzetek-ploubuter-parkbol/) az OpenAir installációkról készült fotó- és videóanyagból mutat be egy szűk válogatást, a kamarakiállításon látható festménysorozaton keresztül viszont átlépünk egy másik médiumba, és arra tehetünk kísérletet, hogy a festészet leghagyományosabb eszközeinek segítségével közelebb tudunk-e kerülni a szél természetének megértéséhez.

_ _ _

http://www.ikon.hu/artroll/index?search=e_id&search_string=13972
http://www.ikon.hu/artroll/index?search=e_id&search_string=13976

Örökölt Érzékenységek – Markó Luca kiállítása

2017. december 4. – december 8.

Megnyitó: 2017.12.04. 18:00 – Bevezetőt mond: Bánki György

Kurátor: Jóföldi Laura

Meg lehet-e mérni a csalódottság súlyát? Átrendezhetők-e készen kapott családi mintázataink? Hogyan változnak a lelki folyamatok testi tapasztalatokká?

Az Örökölt érzékenységek alkotásai személyes történeteken alapulnak, amelyek nemcsak vizuális eszközökön keresztül jelennek meg. Olyan magánmitológiát hoznak létre, melyben médiumok, képiség, hangok, taktilis ingerek keverednek, de ez a sokféleség egyetlen gondolati egységet képez.

A kiállítás olyan, akár egy napló, amelyben az alkotó a legbensőbb emlékeit tárja a nézők elé, de mindezt úgy teszi, hogy bárki tud kapcsolódni hozzájuk. Luca privát történeteken keresztül beszél egyetemesen ismert érzésekről: kötődésről, veszteségről, szerelemről és hiányról. 

_ _ _

The works of the Inherited sensitivities series are based on personal stories, and they are using various tools beyond visuality. Mixed media, images, sounds and tactile effects featuring the exhibition, but all of them are the part of one complex idea.
The artworks are like diary pieces. Luca is sharing her most intimate thoughts, but anyone can relate with them. Through her stories she tells about feelings that everyone knows: love, connection, anxiety and loss.

_ _ _

Támogató:

Nemzeti Kulturális Alap

http://www.nka.hu/

59°23’02.9″N 24°46’46.6″E

59°23’02.9″N 24°46’46.6″E

2017. 11. 21.- 12. 01.

megnyitó: 2017. 11. 20. 19:00

Művészek/ / Artists: AGG Lili, TEPLÁN Nóra

Hang / // Sound: BARTA Bence

Kurátor// Curator: KÓKAI Zsófia

 
A zóna fiktív tér ahová a belépés abból a vágyból fakad, hogy megszabaduljunk az egzisztenciális szorongásunktól, kizökkenjünk a valóság unalmából, az élet hiábavalóságából. A zóna bejárásának lehetősége olyan erős ingert generál, amiért folyamatosan vissza szeretnénk oda térni, annak ellenére, hogy a katarzis elmarad. A zónában egyfajta transzcendentális élményhez szeretnénk eljutni. Van még ilyen hely, létrehozhatunk ilyen teret?
A kiállítás a zóna megteremtésének vágyából fakad, ugyanakkor modellezi azt a folyamatot, ahogy ez a kísérlet rögtön kudarcba is fullad. A virtuális valóságok mind alternatívát kívánnak nyújtani a zónának, arra a felismerésre próbálnak gyógyírt adni, hogy soha nem tudunk megfelelni az “ideálisnak”. Ezek a virtuális valóságok feloldódni látszanak, beépülnek a mindennapokba, ezáltal a szorongás és félelem egyre meghatározhatatlanabb forrásokból táplálkozik, az egyén egyre elszigeteltebb, magányosabb lesz. A zóna a művész számára az az állapot is lehet, amikor az elképzelései formát nyernek. Egy pillanat, amikor egy nem megfogható határhelyzetben találja magát. Ennek oka, hogy az alkotási folyamat intimitása után a kész tárgy szubjektummá, sőt idegenné válik. A művész kilökődik a zónából, ismét elveszti azt a vágyott teret, amit létre akart hozni.
_ _ _ _

The zone is a fictional space where entry stems from the desire that we should get rid of our existential anxiety, let us be put off the melancholy of reality and the futility of life. The opportunity to discover the zone generates such a strong stimulus, for which we want to return to it constantly, despite the catharsis being missed. We want to get some kind of transcendental experience in the zone. Is there such place? Can we create such space?
The exhibition attempts to create the zone and at the same time models the process of failing the experiment. The virtual realities all try to provide an alternative for the zone: they try to be a cure for the realisation of not achieving the “perfect” state. These virtual realities slowly start to melt, infiltrating into everyday life, as anxiety and fear feeds on more and more indefinable sources: the individual becomes more lonely and isolated. The state when his ideas are given a shape may be the zone for the artist, a moment when he finds himself in a border situation which cannot be explained. The reason for this, that after the intimacy of the creative process the completed object becomes a subject, and furthermore becomes strange. The artist falls out of the zone, losing again the desired space which he wanted to create.
 

Támogató: 

Nemzeti Kulturális Alap

http://www.nka.hu/

BETONPIXELEK – Kádár Emese kiállítása

2017.11.09. – 11.16.

Megnyitó: 2017.11.08. 19:00

Kurátor: Hordós Boldizsár

A Betonpixelek privát utópiáinkat modellezik, és mint legszemélyesebb vágyaink általában, a sorozatgyártás és az egyediség ellentmondásaiból tevődnek össze. A kiállítás anyaga egy év műtermi munka és változatos anyagkísérletek eredménye, a kiállítás összképe viszont a látogatótól függ. Az esemény résztvevőiként a mi feladatunk, hogy az installáció elemeiből valami ránk jellemzőt építsünk ki: egy limitált térben újra- és újraírjuk azt a tájképet, ami egyébként adott a számunkra és rettentő nehezen megváltoztatható, amelynek a határait szüleink, a kor, a karrier-lehetőségeink, vagy a képzelőerőnk korlátai jelölik ki, és ami egyébként kötelező érvényével, kizárólagosságával fenyegetne minket, olyan súllyal, hogy talán csak a gyerekek nyilatkozhatnak róla egészen nyíltan – ezt a nagyon általános kirakósjátékot, mindennapi küszködéseink tárgyát, személyes vágyaink térképét.

Támogató:

Nemzeti Kulturális Alap

http://www.nka.hu/