Modell utáni rajz #01
2017. 06. 01. – 06.05.
Kovács Máté kiállítása
Kurátor: Molnár Ráhel Anna
Akt. „Elménkben nem egy szégyenkező és védtelen test dereng fel hallatán, hanem egy kiegyensúlyozott, viruló és magabiztos testé: az átlényegült testé” – írja Kenneth Clark a meztelen test ábrázolásának átalakuló szerepével kapcsolatban, 1956-ban. Az aktmodellt és az anatómiai tanulmányokat a magas művészetek fundamentális kellékeként tételező művészetfelfogás, az ábrázoló művészetek szerepe és vele a meztelen, mozdulatlan, (idealizált) emberi test bemutatása egy romantikus művész szerephez kötődik, de mindenképp „valami régi” lenyomataként jelenik meg.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem oktatásában ma is jelen van a klasszikus anatómiai gyakorlatokon alpuló rajzoktatás, vele együtt pedig az aktmodellek maguk – részben egy korábbi művészet és művész szerep maradványként. A Modell utáni rajz az egyetem művészhallgatói számára kötelező, nyolc szemeszteres kurzus. Az élő modell után végzett anatómiai rajzgyakorlatok célja a térbeli formák minél több szempontból történő megismerése és az emberi test anatómiai rétegeinek megértése.
Egy olyan, rendszeres figyelemgyakorlat, amelyben a folyamatos koncentráció a meztelen test elemzésén, lebontásán és leképzésén keresztül fejlődik. A modell szerepe itt másolható minta, teste viszonyítási mérték. Az aktmodellek eszményi formák tanulmányainak és az anatómiai figyelem gyakorlásának átmeneti – mozdulatlan és néma segédeszközei.
Kovács Máté munkájában az anatómiai figyelem az izomtömegről, csontokról és izületekről személyes, közösségi és intézményi testek rétegeinek lebontására, megértésére és újrarendezésére helyeződik át. A Modell utáni rajz #01 egy hosszútávú, az aktmodell kortárs szerepét különböző szempontokból szétszálazó projekt első fázisa, amely az aktot, mint „átlényegült testet” a Képzőművészeti Egyetem foglalkoztatásában álló modellek nézőpontjából mutatja be.
A kiállításon vetített dokumentumfilm az aktmodell és a művész viszonyának, az akt különböző szereplehetőségeinek kérdéseit a modellekkel folytatott beszélgetéseken – helyesebben a modellek beszéltetésén keresztül teszi fel. A bő egy éves, szoros együttműködésben a modell és művész szerepei felcserélődnek. A figyelem fókuszpontjának áthelyezésével a hangtalan, kimerevített testek helyére egyének történetei kerülnek, az elbeszéléseken keresztül pedig a modell kortárs szerepének új, személyes anatómiája rajzolódik ki.
Támogató: NKA
