POR MEG PÁRA _állandó jelzők, fizikai állandók

pormegpara

2017. 05. 16. – 05.21.

Ember Sári és Szemző Zsófi kiállítása
Kurátor: Szalai Bori

Vázák, tálak, cseppkövek, kristályok, hegyek. Tárgyak, melyek úgy jelennek meg, mint valamiféle ismeretlen távoli kultúra emlékei, mint egy megkövült pillanat. Ahhoz hasonló ez, ahogy a kerámia tárgyak égetése során rögzülnek a puha agyagot formáló érintések. Egy olyan fluid állapot merevedik ki, ahová már nem lehet visszatérni; puha gondolatok kő keménnyé szilárdulva.
Ezeknek a lelet-szerű tárgyaknak valójában azonban nincs saját történetük, a kerámiákon látható törések és repedések nem a sok-évnyi használattól keletkeztek, a cseppköveket, az apró kavicsokat és a hegyeket nem a természet formálta, a sziklafalat nem az eső mosta tisztára. Ezek a tárgyak csak mímelik a rájuk rakódott történeteket, és így teret adnak annak, hogy másként tekintsünk rájuk, hogy valójában belenézzünk egy kerámia váza üres tekintetébe, vagy egy széttört tál repedései közé. 
A kiállításon a törések és javítások hangsúlyos elemként jelennek meg. Ember Sári és Szemző Zsófi kerámiáikban nem fedik el ezeket a sérüléseket, hanem elválaszthatatlan alkotóelemként tekintenek rájuk, vagy akár kifejezetten kihangsúlyozzák azokat. A japán kintsugi technikához kapcsolódó filozófia a hibát és a tökéletlent élteti, és fontosnak tartja a változás elfogadását. A sérülésekre és törésekre a tárgy életének fontos részeiként tekint. A kintsugi technika a széttört kerámiákat megjavítja és a ragasztásokat, illesztéseket arany porral emeli ki. A kiállításon a tárgyak születésének és sérüléseinek nyomai ugyanolyan fontossággal jelennek meg. Egyik tárgy sem hangsúlyosabb a másiknál. A kerámiák – mint egy régészeti feltárásnál – egy közös platformon jelennek meg, ahol felcserélhetővé válik a puha agyag-darab és a kész kerámia, a sérült és az ép, az élettelen és az élő, az aranypor és a háztartási piszok, a por meg a pára.
/Szalai Bori/

 

Hozzászólások lezárva.